Mekong és Laosz

Reggel lezögykölödtünk a hegyröl, és gyorsan felszáltunk egy Chiang Saen-be tartó buszra, 2 óra  muva már a Mekong partján kerestünk szállást, itt kicsit lassab folyásu, széles kényelmes folyó.
Innen 8 kilométerre van az Arany-háromszög, Burma, Laosz és Thájföld hármas határa, régebben az opiumteresztök fellegvára.

A határ a Mekong és egy mellékfolyásának a találkozás, a túl oldalon Burmában épitettek egy hatalmas kaszinot, és persze a Laosziak sem akarnak lemaradni ezért ök most épitenek egy kétszer akkorát, a játékosok meg thaiföldröl mennek.Szép a kilátás, ettünk egy jot és közben megfigyeltük, hogy a töllünk 20 m-re levö határátkelö Burma és Thaiföld között hogyan müködik. Össze-visza mentek a csonakok, valakinek kelett utlevelet mutatni, valakinek nem.aztán elmentünk az opium muzeumba. Fel lehet hajozni innen Kinába is 1 nap alatt, ezt megjegyezzük, lehet majd erre megyünk hazafele. 

Este a folyoparton pakolnak ki az árusok, most belefutottunk olyan csipös dolgokba, hogy sajnos nem tudtuk megenni. 

Hétfön reggel megprobálkoztunk buszt nézni Chiang Khong-ba, de sajnos csak a gyüjtötaxis maffia kinálata van. 100Bat az 50 km-re nem olcso, és vagy 1 orát kelett várni mire megfelelö számu utas lett, azt hiszem ennyi emberrel még nem utaztam ilyen kis autoban, Tolyota PickUp-ban votunk a csúcsidöszaban 17-en a platon és 3-an a fülkében. Megtettünk kb 10 km-ert mikor leszáltak 6-an azt hittük mostmár kényelmes lesz, a sofför visszafordult 6 km-et és elhozta még a haverjáat egy rizsmüvelö géppel, ezekután már csak 2-er fordult vissza az ut során, igy röpke 2,5 óra alatt le is zavartuk azt az 50 km-t. Elsétáltunk a határra, fogtunk egy csonakot 40 Bat/fö és átcsorogtunk Laosz-ba, a határörö éppen ebédeltek, igy senkinek nem volt kedve ellenörizni az utleveleket, a helyieket ez nem zavarja, ök simán mennek, de mi azért vártunk fél orát hogy valaki elöjöjjön és belenyomja a pecsétet. Laosz egészen más mint Thai, ezt már az elsö pillanatban érezni lehet, vannak túrista felhajtók, de nem olyan nyomolúsak, sokkal kevesebb forgalom, az emberek nem olyan rohanosak, találtunk szobát közvetlenül a határnál 50 000 Kip (5€), tiszta, rendezett. Elindultuk felfedezni a megyeszékhelyet, ami egy magyar átlagos falunak felel meg. Árakat sehova nem irnak probálkoznak minnél többet kihoztni a turistákból, akikböl van böven, futoszalagon jönnek Chiang Mai-bol minibuszokkal, át Houay Xai-ba, hogy innen hajoval 2 np alatt lejussanak Luang Prabang-ba. A Laoszi étel nekünk még jobban izlik mint a Thai, sajnos itt azért drágább egy jo vacsora ketönknek 4-6 €, viszont legalább a sör olcsobb (1€) Mi is vettünk jegyet a hajora 220 ezer a hivatalos ár, mit utolag megtudtuk, mi 2 €-val többet fizettünk, de legalább a transport benne volt.

Reggel kezdödött a nagy Mekong hajotura, elöször megprobálnak minnél több embert bezsufolni a hajoba, kb 80 személyes, ide akartak 200-unkat berakni, szerencsére sikerült azokat föllázadtatnunk, akinek már a földön sem volt helye, igy lett egy második hajo is. Itt még kemény szocializmus van, ezért aki a tüz közelében van, az lopja az államot két marékkal, a jegyünk csak 100 ezerröl szól a féltávig, a hátuljára rá van irva a végcél is. 

A hajók kb 30 m hosszuak 3 m szélesek, elöl a kapitány, középen a motor jo nagy ricsajjal, kiszuperált buszüllések, jo közel lerakva egymáshoz hogy minél többet be tudjanak zsúfolni, és nincsenek lerögzitve, sajnos kicsit méllyen vannak ezért pont nem lehet kilátni ha ülünk. Van egy kis orr része a hajonak 2m, odda mentünk ki napozni, meg nagy élmény ott hasani pár centire a viztöl,miközben rafftingolun a sziklák közt, ezen a szakaszon a Mekong átvált igazi hegyi folyóvá, néha több száz méter széles sekély gyors folyásu, másutt meg 10-15 –re szükül, rengeteg szikával, zugoval. Sötétedésre érkeztünk meg Pakbeng-be ahol egy nagyon szép kilátással megáldott családi pecoban aluttunk 60000-ért, sokan foglaltak elöre mert rábeszélték öket hogy ilyen sok turistánál nem lesz helyük 150000-ért. Itt még finomabbat ettünk, grillezett csüngöhasú malac oldalas, ragacsos rizzsel,  piritott zöltségekkel (40E) Másnap megint probáltak sok embert bezsufolni egy halyóba, ennek már busz üllései sem voltak, hanem sima keskeny fa pad, elöre örültünk a 8 órás útnak, szerencsere fél órával hamarabb indultunk, amit igen hamar ledolgoztunk amikor közel 1 órát vesztegeltünk egy 3 házas falunál ahol még 10-en nagy csomagokkal felszáltak

.A vége tényleg szenvedés volt, mindenki probált kicsit kényeesen ülni, de nem volt egyszerü, 5-re érkeztünk Luan Praban-ba ahol kicsit komplikált volt a megfelelö ár-érték arányú szállást kiválasztani.