Ayuttaya-Chiang Mai

Maradtunk még egy napot Ayuttayaban, béreltünk bicigliket, mert a romok egy kb Pécsnyi területen vannak szanaszéjjel. Köszönjük a királynak, hogy születésnapjára megajándékzott minket ismét ingyen belépökkel. A templomok elképesztöek, igy romosan még jobban tetszenek mint az épek, negyon jól megfigyelhetö hogyan épitették öket, szinte csak kisméretü téglát használtak, ezekböl készültek a hatalmas Butha szobrok is, majd nagyon ügyes mesterek kivkolták az elefánt, butha, kakas stb formákat. Biciklizni a városban elöször kicsit veszélyesnak tünik, de ha felveszed a ritmust, és elég rámanös vagy a keresztezödésekben jol lehet haladni, este megint az éjszakai piacon kötöttünk ki, közel egy km-en keresztül csak ételkészitö müvészek, nem lehet betelni a zabálással, mai menü: egy utánfutó megpakolva izzo parázzsal, ezek fölött forognak a nyársba húzott halak, finom ropogosra grillezve,hozzá vagy 15 külömbözö zöldség, csipös ésmézes szosszal, majd egy tofu csipös szosszal, különbözö banánlevélbe töltött ismeretlen zseléállagu valamik, ragacsos rizs mangóval. Estére átköltöztünk másik szállásra, mert tegnap éjjel kicsit kényelmetlen volt az ágy amikor mocorgott, mert a deszkapadlo alatt éppen egy rocckbanda koncertezett.
Pénteken megintcsak bicajbérlés és a maradék romok megtakintés volt a program, jót massziroztattunk az utcai sátrass masszörnél, malyd a szokásos ételutcán lebzseltünk, ztán lassan elindultunk az éjszki vonthoz. sajnos a fekvöhelyes vonatra már 2 npj sem vot helyjegy, azt hittük az ülös kocsi is jo lesz, csak 3 vagonból állt, nincs ételkocsija, és kicsit tulzásba viszik a légkondi haszna´latát, kb 15 fok a kocsiban, kint 30, mindenki kabát puloverben, én kénytelen voltam a ha´lzsákomat nyakig behúzni hogy ne fázzak, a lábnak semmi hely, igy kinszenvedés volt az éjszaka, reggelre csak egy órás késéssel megérkeztünk az északi fövárosba Chiang Mai-ba.
Itt egyébként 2553-as évet irnak, de felvátva használják a mi idöszámitásunkkal, igy elég érdekes mikor az egyik romnál ki van irva, hogy az 1900-as évben épült, a prospektuson meg 1400-as év szerepel:)
Az úton knéztünk szállást, és mikor leszállunk a vonatról az egyik felhajtó pont ennek a szállásnak (SK-Hause, 400Bat) a prospaktusát lobogtatja, ingyen transferrel.  szállás ujj épitésü, nagy szép tágas szobákkal, nagyon csöndes környéken, ingyenes net, olcso étel, ital, mosoda, igy maradunk is 3 napot. A belváros igen kellemes, rendeteg watt, sok kis ház, szük utcák, nem nagy forgalom, viszont rengeteg turista.
Szombaton bejártuk  belvárost, megnéztünk vagy 15 templomot 30 butát, elmentünk a nöi börtönbe, ahol a nemsokára szabadulo rabok massziroznak, nagyon kedvesek, és az egyik legjobb masszást kaptam itt. Van a börtönnek még étterme, és ajándékkészitö részlege is, majd este az éjszakai piac, kajálással nézelöddésel. Hétvégén ellepik a várost a környezö hegyekböl a kézmüvesek, szebbnél-szebb textiliákka, fábol készült mindenséggel és ezüst ékszerekkel, azt terveztük, hogy bevásárolun, és hazapostázzuk, de a közel 100 €-os csomagár lebeszélt róla.

Vasárnap elmentük az állatkertbe, hatalmas területen fekszik, fölleg madár fronton alakitanak nagyot, de van fehér tigrisük is, nekem a Berini Tirgárten a kedvencem, de ez sem marad le meltte. Este a vasárnapi piac a belvárosban nagyon ütös, hasonlo  a szombtihoz csak még igényesebb, és a fözös nénik ismét nagyot alkottak. Egy kb 70 éves mami mozsárba pakolt csilit, paradicsomot mindenféle csirát, salátákat, limont, magokat meg sokmindent amit nem ismerek ezt összezúzta, és valami eszmeletlen finom egyveleg lett hozzá mézbe mártott grillezett hús, sült rizstészta.
Még nem eszünk olyan csipösen mint a tháj-ok, de szerintem magyar mércével igen csipös, de ez igy finom.
Ma reggel béreltünk motort, és elindultunk a környezö hegyekbe, az út elejeigencsak turistás, kigyófarm, extrémsport, gokart, benéztünk egy orhide farmba, hatalmas növényekkel zép látvány, majd tovább robogtunkegy vizeséshez, ami 10 kisebb vizesés, kb 3-4 km tura a patak melet, fölött, jol kiépitett ösvényen a dzyungelben. Van még elefánt farm is, ahova nem menteünk, mert nem tudjuk eldönteni, hogy támogassuk e ezt a féle turizmust. Az elefánt vadállat, csak nincs már szegénynek elég élettere, viszonylag jol bánnak velük, nagy helyen tartják öket, a turisták zabáltattják öket ezerrel, de akkor sem muszáj a hátukon utaznunk. Amugy 61 éves korukban nyugdijba mennek az ormányosok, és szabadon engedik öket. Kb 70 km egy kör a hegy körül, a késöbbiekben már nem is láttunk más turistát, jol kiépitett uton motoroztunk hatalmas fák között, a végén még bementünk egyfaluba, ahol bútorokat keszitenek, nagyon szép massziv kivitelben az europai ár tizedéjért.