Laosz vége és Vietnám

Utolsó hét Laoszban

Legutolsó bejegyzés ota eltelt egy kis idö, most már Kambodzsában vagyunk, de elötte bejártuk Vietnámot is, kerestünk nyugis helyet, de sehogy sem találtunk olyat ahol lett volna alkalom, kedv, idö a blogot folytatni.

A 4000 szigetröl visszahajokáztunk a kikötöbe, kedves Amerikai turistatársaink sajnos nem ismerik az orát, igy egyböl fél ora késéssel indultunk, utána meg csodálkoztak, hogy a helyi buszon (teherauto platója) meg már csak a legzsufoltabb középsö hely van. 3 ora zögykölödés után leszáltunk az elagazonál, és mivel nem volt tuk-tuk, gyalog indunltunk a Mekong fele, ekkor még nem sejtettük, hogy rosszul emlékszem és 2 km helyett 6 km-t gyalogoltunk a kompig. Itt is igen rugalmasan kezelik a hajó (osszetákolt hordok meg faszerkezet) túlterhelését, elöször egy kávé melett megfigyeltük, hogy a lélekvesztö egyáltalán átér-e a tulpartra (kb 1,5km).

Ott már várt egy Tuk-tuk-os, olyan akivel még Laoszban nem találkoztunk, felajánlott egy ingyen fuvart a szállásig Champasakba, ha nem tetszik akkor meg igen baráti 10 e-et kért, a szállás nagyon korrekt, Mekong fölé nyúlo panorámaterassal, szoba 30e, üvöltö zene nélkül!

Másnap biciglire pattantunk, hogy a 6 km-re lévö Vat Phou-t meglátogassuk, ez a hegyitemplom a maga igejében (6.-11. század) a legfontosabb szakrális hely volt, egy piramis alaku hegy tövében aminek a tetején egy természetes fallosz (12 m magas) van. Mostanra igen lepusztult, kell egy kis fantázia, de jo kirándulás volt. Kicsit keserü szájizzel távoztunk, kicsengettünk fejenként 30e Kip-et belépönek (2 napi szállás) és a wc-re kértek még egy ezrest, de nem tudtak tizesböl visszaadni, ezért inkább nem engettek be.

Innen már Vietnám fele vettük az irányt a Bolaven platora, menet közben jöttünk rá, hogy elszámoltuk a napokat, és 3 helyett 4 nap mulva lesz csak érvényes vizumunk Vietnámba.

Az ut a fensikra nyilegyenesen vezet fel 60-70 km hosszan 1200m magasra, a buszozas nem okozott csalodást, 3,5 ora alatt leküzdötte ezt a hatalmas távot, Pakxongba érkeztünk, itt motort béreltünk és meglátogattuk a közeli vizeséseket. Az iker vizesés nagyon durva, 200m-t zuhan két patak a mélybe, a tuloldalon lehet megnézni, mi egy kicsit lemerészkettünk az ösvényen ami életveszélyes vagy 50%-os lejtés, volt 1 m2 hely a kiláto, de nagyon csodás volt.

Este megtudtuk, hogy van rosszab mint hogy Ausztrál turista lakik a szomszéd bungalloban, kaptunk egy Laoszi szomszédot, telefon, zene, krákogás teljes hangerön, egy orán keresztül birtuk aztán inkább elköltöztünk. Másnap a Tad Katamtok vizesés volt a cél, 50 km földuton, az elején nem volt gond simán lehetett még 30-al is motorozni, aztán az ut egyre keskenyebb, gödrösebb lett, pár elágazó után gözünk sem volt merre kéne menni, helyiek nagyon nem értettek minket, már majdnem feladtuk mikor megpillantottuk, ez sem gyenge a maga 120 m-vel, itt sokkal nagyobb tömegü viz zudul le. 

Èrdekes, ha nézed 10 mp-ig a vizesést és utána ránézel a fákra, a fák elkezdenek felfele mozogni. Innen Attapue-be buszztunk, ahol semmi érdekes sincs, ök is csodálkoztak, hogy mit csinálunk itt, 10 percel az érkezés után már németül beszélgettünk két helyi mérnökkel a vizierömüböl akik Lipcsében tanultak, (persze utána már senkit nem találtunk aki legalább egy szót beszélne angolul), este nagyon finom grillezett valamit ettünk ismeretlen zöldségekkel a helyiekkel, másnap meglett a hatása, ki sem mozdultunk a szobánkbol, mert jo volt hogy csak 5 lépésre volt a wc. Találtunk egy új Vietnámi busztársaságot akik fele áron visznek át, hihetetlen volt ismét olyan buszon ülni ami halad, tud elözni, sebességet váltani, persze a laoszi utazoközönség nincs ehez hozzászokva, ezért versenyeztek ki tud többet hányni, a határátkelés igazi kommunista procedura volt, de problémamentes. Kiraktak minket egy keresztezödésnél, hogy inne valahogy eljutunk tovább!

Vietnám

Nem kelett sokat várnun, jött is egy öreg busz Han Oi felirettel (kb1000km) az utaskisérö kiscsávo feltuszkolt minket a lassitó buszra, elhesegette a helyeket hogy ketten egymás melett ülhessünk, aztán jol lehúzott minket 500 e donggal (18€), de kaptunk az ut felénél pálinkát meg ebédet, Jo párszor megbeszéltük, hogy Hoi An-nál szálunk majd ki, persze a busz nem arra ment igy kiraktak minket, némi vita után visszakaptunk 100e-t hogy innen akkor motorostaxival lejutunk. Azt mondták 15 km igy probáltunk a maffiával alkudozni, akik kiröhögtek minket, de 10$-ért elvittek két motorral, kiderült vagy 50km az ut, nem volt valami kellemes a ngy zsákokkal a több ezer motor közt szlalomozni. Hoi An-t szerencsére nem bombázták az amerikaik igy magmaradt az eredeti város, igaz kicsit tulzsufolt turistákkal, de egy gyöngyszem, kis házak, szük utcák, éjszaka piros lampionok mindenfele, a folyoparton 30 Ft a sör. Itt találkoztunk ismét Péterrel, aki magával hozta Jeff-et egy Kanadai mérnököt akivel nagyon jol megértettem magamat. Séta a városban, sokat söröztünk, nagyon jokat ettünk, Anna-nak varattunk nadrágokat, kabátot (másnapra kész, méretre szabva, olcson) majd irány északra. Péterék rémiszgettek, hogy ott hideg van, meg nem látták a napot hetekig, de mi makacsok voltunk. Innen nem messze van a “felhö-hágo“ ami a természetes választo észak és dél Vietnám között, és tényleg, amint áthaladtunk az alaguton, egyböl essö és hideg.

Elöször Hue-ba érkeztünk, itt volt 5 oránk a valamikori Csázári várost megnézni (késöbb visszajövünk)egyfolytában szemerkélt az essö, a citadellát elöször a Franciák, majd az amerikaiak szarrá bombázták, most épitgetik ujjá, de nagyon szép igy is.

Szerencsére sikerült a helyünket elcserélni az alvos buszon, okos kinai konstrukcio, kb 150 cm-es embernek még kényelmes, majdnem ágyak vannak, de a lábat az elözö ülés alatti dobozba kell bedugni, ahova nekem nem fért be, igy sem ülni, sem feküdni nem tudtam, kb 5 perc után elzsibbadt a lában és nem tudtam hova tenni. Másnap délelött érkeztünk meg 5 ora késéssel HanOi-ba, itt egy belvárosi szálloba mentünk, nagyon hideg volt, az ablakokat nem lehet rendesen becsukszi, fütés nincs. A belvárosban gyalogolni egy rémálom, szük utcák, a járdán nincs hely mert ott vannak a  boltok, motorok, az utcán minden iránybó százával jönnek a motorosok. Kerestünk olyan helyet minek be lehet csukni az ajtaját a hideg miatt, vagy 2 orát mászkáltunk mire találtunk valamit. Néztük a árakat a Ha-Long öbölbe 36-38$-ért megy 3 napos tura, a hoteles gyerek azt mondta ennyiért ö is tud adni, de 42-ért superior is lehet, a hidegre valo tekintettel ugy döntöttünk megéremlünk kis luxust, a superior lakosztálynak biztosan lesz zárhato abalaka! 

Reggel a szokásos késés, turistagyüjtés a busszal, és irány Ha Long City. A legenda szerint a sárkányok jöttek sagiteni a Vietnámiaknak, gyöngyöket köpködtek, amik ezer szigetté változtak és igy akadályozták az északról jövö hajok utját, aztán annyira megtetszett nekik, hogy itt is maradtak. Ezt el is hiszem, mert ilyen tájat nem gyakran lát az utazó, több ezer kissebb-nagybb sziget emelkedik ki a vizböl közel függöleges sziklafallal,

. Sajnos az idö igen párás volt, ezért a távolabbi szigetek sejtelmesen a ködbe vesztek. Kedves turaszervezöink mindent elkövettek, hogy ne érezzük magunkat olyan jol, 2 ora késéssel induntunk, ezér pár program egyböl ugrott, persze hogy a beigért superior szoba kamu, még csak nem is abba a szálodába vittel amit a katalogusban mutattak (jo 42$-ért nem kell sokt várni, de ilyen nyiltan átbaszni az gáz) voltak akik 60-70$-t fizettek ugyanezért, ha reklamáltál valamiért, mindig leráztak, hogy ök nem tudják, beszéld meg azzal ahol a jegyet vetted (haha, 200km-re HaNoiban) Az utleveleinket begyüjtötték, veszekedni kellet hogy visszakapjuk. 

Másnap reggel egy treking tura volt fel a hegytetöre egy kilátohoz, ígazi liános sürü dzsungelen keresztül, néha sziklamászás volt inkább mint gyaloglás, de nagyon jo volt, aztán leizadva a hidegben egy orát vártunk a buszra mert a kedves vezetö rosszul mondta mikor jön! Vissza a hihetetlen agressziv személyzetü hotelba (Svájci barátainknak azt mondták késöbb jöjjenek ebédelni, aztán meg kiabáltak velük, hogy már minden elfogyott csak rizst kapnak) délután 4.-szer is átbuszoztunk 30km-t a sziget tuloldalára (nem értem mért nem jön a hajo Cat Ba-ba ahol hatalmas kikötö van)aztán ismét 1 óra várakozás a hajo érkezéséig a hidegben. Itt is süvitett be a szél az ablakon, de a legkedvesebb huzásuk az volt amikor 11 után kártyázás közben, minden elözetes jel nélkül lekapcsolták az áramot, a kabinban is, hogy aludni kell! Reggel ugy kellet viszalopnom az utlevelünket töllük, cserébe meg kiraktak a kabinból, hilyába találkoztunk utunk során a legkellemetlenebb szervezökkel, a táj kárpotolt minenért! Ide visszajövünk még, amikor jobb idö lesz! Hazafele a buszozás 3 óra halálféleme volt, ilyen idiota soffört még nem látta, vagy 20-szor csak azért nem karamboloztunk, mert a szembejövö inkább lement a padkára. Amugy a vietnámi kresz igen egyszerü, és brutális, a kamionok és a nagy busz a király, neki mindent szabad a kissebbel szembe (piroson átmenni, leszoritani, szembesávot hsználni), aztán a mikobuszok autok ugyanez a motorossal szemben, a motorosak meg az elnyomásukat a gyalogosokon torolják meg. A szemkontaktust kerülni kell, mert ha ö látja, hogy te látod akkor neki van elsöbsége, ezért mindenki tolakszik, soha senkit nem engednek el, inkább 5 perc dudálás, és semmere sem moccanás, minthogy elengedjenek valakit. Visszatérve Hanoi-ba már csak arra tudtunk gondolni hogy holnap irány vissza délre a melegbe, Péter tanácsát megfogadva vonattal , mert az lassn szép tájon halad, jo lesz mozizni. A jegyvétel sem olyan egyszerü, kapunk egy sorszámot, de a helyieket ez nem érdekli, mindenki ott tolong a kasszánál, mikor a mi számunk következik, vagy 10 emberen kelett átmászni, de igy is jopáran még elöttem probálkoztak, hiába nem foglalkozik velük a jegyelado, de akkor sem kerültünk közelebb, vagy háromszor elmondtuk, hogy DongHa-ba kérünk jegyet, ö is visszamondta, a jegyen viszont Lao Cai volt, nem nagyon foglalkoztunk vele, mivel gyakori hogy több neve van a városnak, és az állomás is messze van a várostol. Reggel 6-kor elfoglaljuk a helyünket, valoszinü Vietnám leglepattantabb kocsijába szolt a helyjegy, az ablak tejüveges, igy semmit nem láttunk, süvit be a hideg szél, minden létezö ruhánkat felhúztuk, belebujtunk a hálózsákba, igy elviselhetö volt, 4 óra zötyi után tettem egy kis sétát a vonaton, mi voltunk csak fehérek, találtam egy menetrendet, és érdekes modon eggyik állomás sem stimmelt azzal amerre kellene mennünk, megnézem a térképet, Lau Cai a Kinai határon van, pott elenkezö irányban az uticélunkkal. Jot röhögtünk a kalauzzal (na meg bosszankodtam) a hülyeségünkön, és leszáltunk a következö állomásnál, egy 2 utcás falucskában, nagyon néztek a helyiek, mit akarunk itt, körbeáltak vagy 20-an, a mototaxisok mondogatták, hogy inen nem megy busz csak taxi vissz Hanoi-ba 60$, a vont meg 6 ora mulva, elindultunk gyalog mi sem tudjuk hova, aztán a motortaxi árak is elkeztek csökkeni, igy elvitettük magunkat egy közeli nagyobb faluba ahonnan mégis megy majd busz fél ora mulva. Ès valóban jött egy SaiGon felirettel (kb 2200km), elöször megbeszéltük vele Hanoi-t, közben gyüjtögette a csomagokat, leveleket (inkább teherbusz volt, mint személy) pár faluval odébb megáltunk, azt hittük pisiszünet, de teázás lett, meg hosszas unszolás után ebédelni hivtak a buszsöfför csládjához, a papa töltötte belénk a rizspálinkát, a sofför is lenyomott vagy fél litert nagyon finomat ettünk, közben kézzel-lábbal beszélgettünk és 2 óra mulva el is indultunk (szerencsére jött másik söfför is, igy nem a részeg vezetett), megbeszétük, hogy akkor mégiscsak lemegyünk velük DongHa-ba nagyon baráti 5$-t kért a kb600km-ért. Nagyon kedvesek voltak, egész uton érdeklödtek, kinálgattak, mutogattak, lett egy harmadik sofförünk is aki épp ma kapta meg a jogsiját, de negyon ügyesen vezetett, gyüjtögettük a csomagokat mindenfele, egyik helyen vagy 50 zsák faszén is bekerült a buszba, de csak 7-en voltunk rajta utasok, igy mindenkinek jutott egy 3 székes sor aludni, ezért éjszaka ugy döntönttünk, hogy elmegyünk egészen Hue-ig, ennek nagyon örültek. Kb 24 órát töltöttünk a buszon, de ez nagyon szép élmény volt! Huénál az elágazónál tettek ki, sofföreik mondták 15e-ért megy a taxi, persze senki nem akart 100e alatt szobálni velünk, leinetttünk egy buszt, ami csak a város széléig megy, a sofför elfogatta volna a 20e-t, de egy mami az utasok közt kiabált velünk hogy ez 100e! csapkodott, ordibált, le akartunk szálni, de azt meg a sofför nem akarta, de a végén csak 20e-t kaptak. Hueban a szálláson találkoztunk Andrással és Ferivel Bp-röl, igy jo volt ismét magyarul csevegni, megnéztük az Eifel irada által tervezett vasbeton katedrálist (megér egy misét). Másnap befizettünk egy turára (10$) a „katonai semleges terület“-re, ez egy 10 km-es sáv a 17.szélességi foknál, ahol kijelöték a határt 54-ben a Genfi konferencián Èszak-Dél Vietnám között, késöbb itt voltak a leghevesbb harcok. Maga a tura inkább buszozás volt az egyik védelmi ponttól a másikig, nem sokmindent lehetett látni,  muzeum is inkább helikopterroncstemetö volt, de a közjáték a buszon elég érdekes lett. Fiatal kislány idegenvezetö elkezdte a történelmet mesélni (persze hogy a komunista oldalit) és hamarosan belefolytották a szót, kb 15-en Vietnámiak, akiknek a családja a Déliekkel harcolt, és az USA-ba menekültek, nem hagyták a kislányt beszélni, 10 perc múlva meguntam, és nagyon kedvesen megkértem öket, ogy elöször azért mégiscsak meghalgatnánk a komcsik történetét, erre megkérdezték honnan jövök, a Magyarra az volt a álaszuk, persze én is komunista vagyok, erre még rákontrázott egy Svájci, aki sok vietnámos filmet látott és szerinte is csak 1-2 gyereket, civilt öltek meg az amerikaiak véletlenül, aztán hozzászolt még 3 Izraeli, hogy mi különben is még fiatalok vagyunk, de ök tudják a tutit, hogy az amik semmi csunyát nem csináltak itt. Végülis 4-en maradtunk (egy Holland párral) akit azért érdekelt a kommunista vonal is, érdekes, hogy néhány nagyonokos a muzeunba se jött be! Ezután egy alagutrendszert látogattunk meg, ahol 4 évig laktak a falusiak (150 alagutrndszer volt) km 3 m2/család, biztos csak mert unatkoztak, nem azért mert féltek az amerikai szönyegbonbázástol, meg napalmozástól, kb 3 millio ember halt meg, ebböl 2 millio civil, a termést töbször elpusztitották, bevetették Aigen-Oranget (diokxin) a mai napig rengeteg a mutánsan született (és a meg nem született) gyerek, meg rengeteg felnött deformálodott végtagokkal….. Persze hogy a muzeum egyoldalu, és a komunisták is rengeteg gaztettet csináltak, de most még ök irják itt a történelmet! Innen végre tényleg a nyárba repültünk SaiGon-ba, este 11-kor érkeztünk, 25 fok, nagyon jol esett 10 nap fagyoskodás után. Judithoz és Dávidhoz mentünk akik itt élnek, egy nagyon szép csendes lakásban, kényelmes ágyban aludtunk mégegyszer köszönjük! Saigon más mint az idáig megismert Vietnám, szélesebb utcák, lehet a járdán gyalogolni, parkok, csak kicsit huznak le az árusok. 

Találtunk egy toronyházat, aminek fel lehet menni a tetejére (valamikor volt egy kávéház, de most már szabad préda) ahonann csodás a kilátás a városra, este nagyon finomat ettünk, közben befutott Gyula is Singapurból, ök hárman mennek kirándulni Kambodzsába, mi meg kiprobáljuk milyen az élet a TET (holdújjév) idején. Szép szállást találtunk 12$-ért, összefutottunk ismét Péterrel, finomakat ettünk, söröztünm (itt már 40-50Ft), meglátogattuk a háboru muzeumot, hasonloan csak az amerikai gaztettekröl szó, igen erös fotódokumetációval, ha annak csak a negyede igaz az is durva…. A TET  legnagyobb ünnep itt, mindenki igyekszik a családhoz, 2 hétig nem dolgoznak, probálkoztunk elöször Phu Quoc szigetére ejutni, de már 5 napra elöre foglalt minden, aztán a Mekong-delta  egyénileg nem jo, mert ök sem dolgoznak. 

Utolso pillanatba befizettünk egy 2 napos turára a deltához ez jol szervezett volt, sokat hajokáztunk, mentünk gyümölcsültetvényre, rizstészta készitöhöz, sajnos az uszo picon az 500 árusból csak 10 dlgozott, este ettünk finom rákokat, kigyót, krokodilt.

Saigonba visszaérve éjjel megnéztük az újévi tüzijátékot (nem volt nagy szám) és probálkoztunk továbra is elhagyni a várost. Mui Ne-ba sikerült jegyet venni, ez egy fürdöváros a tengerprton, Péter nemrég volt ott, kevés turista és olcsó, de most van a TET, az elsö 20 szállas tele, aztán akkora lyuk, hogy csak az ágy, se ablak, se wc 15$, 2 óra keresgélés után találtunk elfogatható lyukat 10$-ért, a kaja árak is közel megduplázodtak, a beigért strad, apálykor 2-3 m, dagálykor nincs, mindenhol risort a partig, ahol meg üres ott eszméletlen szemetes.

Másnap probálkoztunk még elfogathataó szállást taálni, de esélytelen volt, 30-40 $-t meg nem ér ez a hely, béreltünk motort, körbejártuk a környéket (mindenhol szemét és mocsok a parton), megnéztük a homokdünéket (kis szahara a tengerparton), nagyon finom rákot, hagyót, halat ettünk, és éjjel 1-kor visszabuszoztunk SaiGon-ba, hajnalba probálkoztunk észak fele Chau Doc-ba a Kambodzsai határhoz eljutni, de esélytelen, minden busz znapra foglalt, igy vettünk egy jegyet Phnom-Penh-be.