Luang Praban és Èszak Laosz

Luang Prabang (dec22-23)

A félszigeten találtunk nagynehezen normális áron (6€) szép nagy szobát, este megkerestük az ételpiacot, ahol hatalmas adag zöldségeket lehet összeválogatni egy tálra, hozzá finom füszeres kolbász, és mézes csirkecomb. Nem tudok mit kezdeni Luang Prabanggal, szép takaros majdnem europai stilusu házak, huszon valahány csodás watt, de rengeteg turista, akik elvárják ugyanazt mintha Franciaországban lennének. A belvárosi éttermek szinte csak europai kinálat meg burger, pizza, szerencsétlen pincérek télapo sapkában rohangálnak, mindenhol müfenyö stb.Azért találtunk egy egyszerü helyet, ahonnan kiváloan megfigyelhettük a turistákat akik szintén nem tudják hova csöppentek. Reggel korán keltünk hogy megnézhessük a szerzeteseket napfelkeltekor ahogy adományt gyüjtenek. Ebböl is turista szenzácio lett, megrohamoznak az árusok hogy vegyünk egy kübli rizst amit adagonként kanalazhatunk a szerzetesek tégelyébe, mivel nem vagyunk Budhisták ezért ugy gondoljuk ezt nem illik csak azért mert mások is…   Persze helybeli alig, a turikat meg kisbuszokkal hozzák, amikor megjelennek a narancsruhások, méhrajként nyüzsögnek a fotosok közöttük, az adományozok meg a 20-ik után már unja az ételosztást, persze a szerzetesek sem rajonganak a csupasz rizsért, a csokit, kekszet megtartják, a rizst meg suttyomba kidobják a kisgyerekeknek, akik ezzel rohannak elöre, és a mama ujból eladja a turistnak. Elhatároztuk, hogy itt többet rizst nem eszünkJ A reggeli piacon láttunk érdekes dolgokat, szépen felfüzött bambuszpatkányok, sült denevér, frissen belezték a kigyót, damilra füzték a békákat, mindenféle madárkák sülve, élve, mi maradtunk a papaja ananázs reggelinél. Megnéztünk pár wattot, felmásztunk a város közepén lévö dombra, este megint vegapiac.

Èszak Laoszi kör

Reggel korán ki tuk-tukoztunk az északi buszpályaudvarra, Laoszban nem lehet pontosan tudni mikor megy a busz, nyolc és fél tiz közt valamikor.
Oudomxai volt az uticélunk majd 200 km északra, viszonylag jo busz (lesejeltezett Korei) meglepöen haladtun az elsö 120 km-t 2 óra alatt legyürtük, aztán bebizonyosodott hogy a Laoszi buszsöfförök nem olyan ügyesek mint a thai kollegáik, jött a hegyi szakasz, volt hogy 20 km-t egy ora alatt tettünk meg, ugy hogy folyamatosan mentünk. Nem ismerik a váltást, addig nyomja neki amig meg nem áll a busz, aztán visszavált de már késön, töbször lefulladtunk, elözésnél folyamatosan az elötte lévö mörött-melett, majd dudál nagyot mellé gurul és ha szerencsére az elözendö lefékez akkor sikerül a manöver, ha nem akkor vissza mögé, promáltam mondani neki hogy ha estleg gázt ad közben talán sikeresebb. A 80 km meglett 3,5 óra alatt, igazi nagy hegyek (2000m) közé másztunk fel, sajnos a nagy részükröl már kivágták a fákat, ezekután felégették igy most csak gaz van, pár helyen telepitgetnek új erdöt, késöbb lett dzsungeles rész is. A hegyi faluk nagyon szegények, igen egyszerü bambuszviskok, viszont a thai falvakkal elentétben viszonylag rendezett, tiszta, mindenhol csirkék, disznok, azemberek tesznek-vesznek. Elgémberedve érkeztünk meg a provinc fövárosába, északra Kina, keletre Vietnámba vezet innen az út, meg is látszik a városon, ennyi drága dzsippet Pesten nem látni, hatalmas kinai piac, olcso szállás. 40 km-re van egy barlangrendszer (16km) ide szerettünk volna elmenni 2 napra, de tegnap elment egy csoport, a másik kocsijuk meg rossz. Ez lett volna a karácsonyi ajándékunk, sok más nagyon nics a városban, pár gyerköccel beszélgettünk, akik örölnek hogy látnak fehér ember mert tudnak kicsit angolozni, atán egy banános palacsinta társoságában töltöttük a szent estét.

Reggel zötyögtünk tovább Muang Khoua felé, a csodas Láoszi föuton, ami a Karakószörcsögi bekötöutnál is rosszabb állapotban van, 3 óra múlva már el is értük az Ou folyót amerre a következö napokban fogunk hajokázni. Csodálatos szállást találtunk a függöhidon túl, tiszta bungallo, eszméletlen panoráma 3 €-ért, orákig bambultuk a halászó, moso kavicsbányászó gyerekeket a mélyben, majd a kompátkelönél folytattuk a bámészkodást, ahol az öreg leharcolt hajókomp szolgáll. 

A folyó kb 30 m, a komp 15m, egy vassodronyra kikötve egy pontom, ehez odaeszkábálva az oldalára egy tolóhajó ami ide-oda forgolódik ha nekiindúl hatalmas útjára. Melette a konkurencia, kis motórcsónak a gyalogosoknak, de motort, sörösrekeszeket is belepakolnak. Este a házigazda család fözött, együtt ettünk, közben fejlesztettük a Laoszi szúkincsünket, szerencsére nagyon hasonlit a thájra, igy a már megtanult 3 szavam végzödését átalakitva rögtön tudtam Laosziul, ami meg új az szinte magyar: kajszi (mi a neved) kakija (hamutál) Anna persze szerencsére profi, már tud számolni, alapdolgokat kérdezni. A számolás igen fontos Laoszban, mert semminek nincs kiirva az ára, mindig kérdezni, sokan nem beszélnek angolul, fizetés után meg ismét számolni, mert sokszor kevesebbet kapunk vissza, néha meg többet! (Laoszban kb 20% az anafalbétizmus) Összeismerkedtünk 2 francia párral, ök is már régebb óta úton vannak, infocsere, nemrég jöttek Burmá-ból, és nagyon szépeket meséltek, ugyhogy szinte biztos hogy mi is megyünk majd. Reggel irány a hajóállomás, Muang Ngoi Kao-t  és sok másik falut csak csonakkal lehet megközeliteni, min 10 ember kell hogy elinduljon a hajó, mi lettünk 12-en falangok, ekkor kitalálták hogy 120ezer fejenként, mondom nekik, hogy akkor inkább kibérelnénk egy csonakot 1,2millióért, persze többet akartak, de 5 perc alatt lealkudtam nem olyan jók számtanból, mert megvoltak gyözödve, hogy ugyanannyit kapnak. 4 óra hajóut, néha vadviz, közben sok falú, halász, mosónök, aranymosók, vizibivaj, disznók. 

Jappán utitársunk nagyon szép pontyot vett amiböl a vacsora lesz. A falu szinte csak a turistákból él, mindenkinek van valami biznisze, bungallo, fözés, túravezetés, caffe stb. 3 €-ért itt is találtunk a falu szélén csendes helyen bungit, elsétáltunk a közeli barlanghoz de nem volt nagy szám. Maradtunk még 2 napot, mert itt igazi dzsungel van, szép karszt hegyekkel, reggel vagy 20-an elindultunk a közeli vizesés megkeresésére, rizsföldeken keresztül nagyon szép helyeken át vezetaz út, mármint ki merre probálkozik, mert tábla térkép az nincs.

A szomszéd falu éttermében a tulaj még útba igazitott minket, majd a völgyben még találkoztunk az Osztrákokkal akik éppen visszafele tartottak mert szerintük zsák utca, mi azért még kersgéltük az ösvényt, 20 m patakmeder után elöbukkant, majd eltünik és igy tovább, kb 2 órán kereztül küzdöttük felfele magunkat, a patakocska már csak 1 m széles volt, közben kis gonosz piocákkal harcoltunk akik lesböl ugráltak ránk a levelekröl, de aztán mi is feladtuk, pedig szerintem csak 1-200m hiányzott. Utolag kiderült hogy a vizeséses falut is csak 4-en találtuk meg, igy egész jól teljesitettünk. Innen ismét hajoval ndultunk tovább Nong Kiao-ba, ahol semmi érdemlegest nem találtunk ezért inkább ismét a Laosz Volánt választottuk, hogy az extra kényelmes szolgáltatásuk igénybevételével röpke 3,5 óra alatt leszáguldjunk a 120km-t Luang Prabang-ba, ahol visszamentünk a régi szálásunkra, és a megszokott piacra.

Kis kalkulálás után ugy döntöttünk kiprobáljuk a minibusz szolgáltatást, mivel ki kell tuk-tukozni a buszállomásig igy csak 2€ val több mint a LaoVolán és házhoz jönnek. Vang Vien 105 ezer Kip, megint egy nagyon ügyes sofförel akinek igen nagy hiányoságai voltak a vezetés terén de épségben megérkeztünk. Az ún itt is nagyon szép hegyeken át vezet, sajnos haosnlóan sok helyen csak a dzsungel helyét láttuk. Sok rosszat olvastam korábban Vang Vienröl, föleg a fiatalok kegvenc berugos helye, gyönyörü környezetben, nagyon sok turista, leginkább Ausztrálok akik egyfolytában kiabálnak, probáltunk minnél meszebb menni a központtól, egy nyugisnak látszó vendégházban találtunk szobát 5 €-ért, este kiderült hogy szemben egy nagyon hangos bár van ahol éjfélig dübörögtek, igy nekünk is el kelett foglalnunk magunkat, itt már könyebb az internet elérhetöség, sok café-ban van frie wifi, meg körbejártuk éjszaka a falut kerestünk csendes szállást másnapra. Reggel gyors szállásváltás, igy szilveszter elött sok helyen van már telt ház, aztán elindultunk a hegyekbe túrázni. 

Rizsföldeken kis falvakon keresztül vezet az út, sok helyen kinálnak hideg innivalót, rengeteg privát barlang probál becsábitani, de nekünk mára csak a túra volt betervezve, megfigyeltük a helyi utépitést, ahogyan kézzel törik a sziklákat, nagyon kemény munka, sok az étterem, nagyon jutányoasan lehet igazán finomakat enni. Sokkal rosszabra számutottunk, van egy negyed ahol a beszívott berugott turisták fekszenek és Jóbarátokat meg rajzfilmeket bámulnak órákon keresztül, de ezenkivül a hely abszult rendben van. 31.-én béreltünk motort hogy a kicsit távolabbi barlangokat elérjük. Probálkoznak a föútról letériteni, hogy a barlang nevében van egy másik betü és azt hiszed ez az igazi, de szerencsére láttunk egy profi térképet amit lefotoztunk, igy mindig tuttuk hova menjünk. A barlangok nagyon komolyak, eszméletlen gyönyörü csepkövek, nagy tágas járatok, a bejáratnál kristálytiszt viz amiben lehet uszkálni. Este találkoztunk André-val akit Muang Ngoi-ban ismertünk meg egy együtt indultunk szilveszterezni a parti szigetre. Mindenhol ingyen wiskit meg koktélokat osztogattak, nagy tüzet raktak,tüznyelés meg tüzkarikán átugrálás volt müsoron. Àtkeveredtünk egy érdekes bárban ahol a középkorú tulajok már nagyon szét voltak csúszva, mindenre azt mondták, hogy már elfogyott, mikor mutatom, hogy a hütöben még elég sok sör van azért kaptun. A hejbeliekkel táncoltunk egy sort Laoszi népzenére és koccintottunk az új évre!