Láosz Délen

Vang-Viengtöl délre

2011 elsö napját újévi sétával kezdtük a Lusi-barlanghoz, 3-4 km a falutól rizsföldeken keresztül be a hegy gyomrába, a barlang hasonló mint a többi, sok hatalmas cseppkö, itt sok sárgas-barnás szinü is volt kb 1 km, gyakran banbuszhidon, létrán kellett mászni, a végén már csak én mentem-kúsztam el a kék lagúnáig, ami nem volt valami látványos csak egy föld alatti tó.

Reggel béreltünk motort, hogy az északra 14 km-re lévö barlangokat is meglátogassuk, az elején kicsit bosszantottak a Laoszi pénzlehuzások, parkoló 5e, szedett-vedett banbuszhid 5e/fö, aztán önkéntes kiséret a barlangig, mintha nem ismernénk hogy egy Cave nyil vajon hova mutathat. Ha 4-5-szöri NO-ra sem értik meg, hogy egyedül is eltalálunk, akkor általában megálluk, leülünk, ilyenkor az emberünk is megáll, azt néz bután, de már csak pár perc és kicsit több NO és magunkra hagy. A barlangok 10e/fö a belépö, itt is mindig van önkéntes vezetö, aki egy szót sem beszél angolul, csak gyorsan végigszalad (tényleg szalad) és kasziroz, idáig szerencsére mindig megtaláltuk a szép helyeket, és egyikben sem tévedtünk el.

Itt a Hoi, Loub és Nam barangokat néztük meg, az utobbi nem igazán csepköves, de el van árasztva, és egy teherautó belsöbe ülve, kifeszitett kötélzeten be lehet jutni kb 300 m-re, ide is csak egyedül mentem be (Anna kicsit megfázott) nagy élmény volt az egy szem lámpámmal a vizen. 
  Àndré-val leszerveztünk másnapra egy  fél napos sziklamászást, meglepöen jo felszerelést kaptunk, a vezetök is jol képzettek, különbözö nehézségü falak egymás melett kb 25-30m magasak, a 7-dik után már nem is kivántam volna a délutáni adagot.

4.-én elindultunk Vientiane-ba, egy tura keretében elöször Laoszi szokás szerint 40 perc késés, majd elindulás után egyböl tankolás 1,5 h száguldozás egy pick-up platóján, felettünk 8 kajakkal. Rövid oktatás után be a folyóba, ami igaz nem egy Socsa de igen gyors, sok sziklával jonéhány zúgóval, 2-nél sikerült is borúlni, az elsönél Anna nagyon megijedt, amikor feljött, a csonak alatt taláta magát, majd elkapta egy örvény ami lehúzta mentömellényestöl, engem közben vagy 30 m-re elsodort a viz, mire visszamásztam adigra már Anna-t is felhúzták a kajakba. Finom ebédet grilleztek nekünk a sziklafalon, elötte volt még egy kis bátorságpróba 13m-röl a folyóba ugrás, nagy élmény volt! A tovább úton sem unatkoztunk, a vezetök már nem jöttek, igy a taxis szabad kezet kapott, 8-unk mellé még vagy 15 embert bezsufolt a platóra, hiába tiltakoztunk, ilyenkor ugy tett mintha nem értene, mikor ütögettem lassitásnál a fülke tetejét azért rájött, hogy mindennek van határa. Igen nehezen találtunk szállást Vientien-ben, vagy nagyon drága, vagy teltház, esetleg csak drága de nagyon lepusztult. A fövárosban nem terveztünk maradni, elsö blikk-re Hódmezövásárhely is lehetne, csak itt melette folyik a Mekong, ami itt már szélesebb a Dunánknál, meg van pár Wat, és egy csodás diadaliv. Reggel megküzdöttünk a tuk-tuk kartellel, akik horror áron szálitanak a deli buszállomásra (60 e-et alkuttuk 50e-re, 10 km) ehez képest a 340 km-re lévö Takhek kerül 50e-be. Laoszban nagy divat lett a új biszállomásokat épiteni minimum 4 km-re a várostol, nagyobb városokba 10km-re és legalább kettöt, igy mivel helyijárat nincs a tut-tuk néha többe kerül mint a több száz km-es buszuzás. Ez a másik nagy kedvencem itt, a mindenható buszsöfför.

Meglepö modon 9h30-kor pontban elindultunk, mindenkinek volt rendes ülöhelye, középen csak 4-5 zsák hevert, az utolsó két üléssoron tetöig megpakolva csomagokkal, örültünk is mert ilyen knfortos utazáshoz még nem volt itt szerencsénk. Egy percen belül realizálodott, itt sem lesz másképp, a sofför egyenként megált az összes kolégánál elbucsúzni, majd amikor a kijárati kaput elhagytuk felszált vagy 15 muksó, ezután folyamatosn haladtunk vagy 300m-ert, ahol 4-5 kajaárus jött föl nagy tálcákkal és préselték át magukat a középen állókon, fél óra után már kicsit zaklatott voltam, ekkor mondja Anna hogy a sofför közben szerel egy motort, miután lecsavarta a tükröket rádöbbentünk, hogy a gép is az utitársunk lesz, sikerült nekik elöre még bezsufolni, igy lagalább 3 ember tudott rajta is ülni. Hatalmas sebességel közelitettünk célunk felé, röpke 7 óra alatt le is gyürtük a távot, néha a hátso ajtót nem lehetett kinyitni annyian áltak, elöl meg kis tornagyakorlat bemutatása után, át lehetett bicskázni a motoron. Takhek-ben egyböl egy nagyon barátságos tuk-tuk-os bácsi talált meg, aki az eredeti 20e/föt engedte lealkudni 15e/fö-re, mivel minannyian tudtuk hogy még igy is pofátlanul sok, ezért véletlenül félreértette a kinézett szálás cimét, és a város másik végében rakott ki, miután tiztáztuk a félreértést, közölte hogy 5e/fö-ért elvisz a jo cimre is, ehejett gyalogoltunk, igy legelább hosszab séta lett mintha egyenesen a busztól a szállásra mentünk volna!

A Loop (Motoroskörút)

Takhekben a Travel Lodge-ben száltunk meg (50e), itt lehet Mr. Ku-tól mtort bérelni, ö megigért mindent, hogy nem Kinai, hanem jo állapotu gépet kapunk (jo drágán) a 450km-es turánkra, csak másnap láttuk a jarmüvünket,ami persze Kinai koppintás, nagyon nehezen lehet lefele váltani, nem jo az öninditoja, a tükör olyan rövid nyélen volt, hogy csak magamat láttam akárhogy álitottam (ezt kicserélte) és elindunk a turánkra. Mi az ajánlott utvonallal szembe mentünk, mert igy lehetséges 3 nap alatt megtenni a távot, amire 4 napot mondanak. Az elsö 100 km a Mekong völgyében, semmi érdekes, sajnos a folyóra nincs kilátás, keletre látszanak a szép hegyek, aztán a 8-as föúton Vietnám fele, itt már kezdödik a hegyi szakasz, karszthegyek, szép panoráma.

40 km múlva beértünk egy hatalmas megencébe, itt 40 km nyilegyenes uton haladtunk, olyan érzés volt mintha a sivatagban motoroznánk, kiszáradt rizsföldek, alig láttunk fát, sok por. Megáltunk egy kis faluba, ahol a boltos gyorsan körbekiabálta, hogy itt vannak a falangok (hosszúorr),nagyon örültek nekünk, Annat fogdosták, hogy milyen fehér meg izmos, elökerült egy igen iluminált bácsi (szerintem valami pártfövlaki) aki kicsit beszélt angolul, itt legalább igazi Laoi árat fizettünk, ami kb a fele az edigi falang áraknak. Innen már nem volt messze Kong Lor, a mai célunk (180 km), itt egy nagyon kegves csaladi panzioba landoltunk (Sailomien 60e) 5 ora motorozás után igencsak fájt a seggünk. Elmentünk kicsit sétálni még a folyóparton, szép környezet, rengeteg kacsa, mosakodo emberek, játszo gyerekek, dolgozó asszonyok.

Reggel korán mentünk a barlanghoz, igy az elsö csónakot megkaptuk, amivel áthajoztuk a földalatti folyót, 6,5 km-t kanyarog a hegy alatt, néhol 100m magas, 60 széles a barlang, a folyó valahol sekélyebb, ki is kell szálni, pár helyen begyorsul it-ott kis szigetek, zátonyok, egy helyen sok csepkö, érdekes szines megvilágitással. Két óra volt oda-vissza a túra (100e a csónak) hatalmas élmény volt. Ezután már roboghattunk is Thalang felé 160 km a mai adag. Ismét visza a sivatagos részen, majd megszakértettem az épülö vizierömüt, jo 80 km szerpentines uton, aztán elértük a 8/b föutat, ami olyan állapotban van mintha egy Magyar földúton átküldenének tiz század harckocsit és ezekután még lebonbáznák, nem kelett sokszor 3.-ba kapcsolnom, igen nehezen tudtuk tartani a 15-20 km/h átlagot. A faluban ahol pihenöt tartottunk, pont akkor volt vége a sulinak, a gyerekek elöször félös pillantást vetettek ránk, majd mosoly és sabadi (szia) és nagy boldogan elhalattak melettünk, ezután már csak a falangozást halottuk. A hegyekben az út összeszükül egy sávosra, itt kifogtunk egy faszállito nyergesvontatót, attunk neki egy cigiszünetnyi elönyt, de igy is 5 perc múlva beértük, nem volt egyszerü megelözni egy 10-el haladó 25 m hosszú kamiont ugy hogy mi max 15-el tudtunk robogni. 40 km múlva elértük a Nam-Theun viztározót, innen szúper murvás ut vezet tovább. Laos nagyon rárepült a vizierömüvek épitésére, nem is csoda olyan adotságokkal mint Swájc. A hegyek között felduzasztanak egy kis folyót, majd srégen átfurják a hegyet, és alul termelik az áramot. 

Ez a tározó 2 éve készült el, az elárasztott terület tele kiszáradt fával, az uj élövilág még nem jelent meg (mint a Kao-Sok-nál Thájföldön), igy igen kisérteties utunk volt 40 km-en keresztül amig kereszteztük a tározót. A szállásunk a hid melett a Sabadi Gh .volt szintén nagyon kedves tulajjal, csak a szél volt olyan elviselhetetlen hogy fél7-kor már az ágyban voltunk (mi voltunk az egyetlen turisták) Inne már csak 120 km volt vissza Takhek-ig Ismét csodás karszhegyek, átéltük az elsö balestet az utunk folyamán, a helyieknek mindig nagy élmény ha leelözik a falangokat, most is elszágúldott melettünk a földesen vagy 60-al egy motor, az út túlldalán egy bivaj megijedt, átrohant ök meg bele a szerencsétlen jószágba azután meg az árokban landoltak, nem hittük, de egyböl felkeltek, buko nélkül flipfloppban kutya bajuk. Megnéztünk pár barangot amik azért nem voltak annyira nagy számok, érdekes mmentum volt a Budha barlangnál (400 Butha szoborvan ment) Anna-n hosszú nadrág volt (hogy Budha ne lássa a térdét) de rá akartak eröltetni egy szoknyát (idáig mindig jo volt a hosszunadrág), majd kicsit üldögéltünk a barlang elött, és az árus lány hozza ki azokat az ajándék virágokat a barlangból ait 10 perce eladott. Tehát lopni szabad Budhátol, csak szoknya legyen rajtad? Lemotoroztunk még a Mekong partjára (kb 2 Duna széles) ittunk pár sört, vissza Mr.Ku hoz, és Anna nagyon diplomatikusan (én kicsit ingerültebb lettem volna) elmagyarázta neki,hogy a motorja életveszélyes (töbször leblokkolt menet közben) Csak este 9 kor tudjuk meg hogy kapuk-e jegyet az éjszakai buszre Pakxe-ba. Igy visszamentünk a régi szálásunkra, majd éjjel felgyalagoltam jegyet venni, aztán vissza a tábortüzhöz, azt hajnali 1-kor a buszhoz. 

Alvo buszra kaptunk jegyet, itt csak ágyak vannak, sajnos Laoszi méretben, igy nekem igen szükös volt, valahogy mégis tudtam aludni, mert alig telt el kis idö már Pakxe-ban voltunk (6 ora), itt sem akartunk idözni, hanem egyböl tovább délre a szigetekhez.

Si Phan Don – Négyezer sziget

Nakasang-ba érkeztünk, innen csónakkal vezet az út tovább a szigetvilágba. Ennek a hatalmas folyónak is van legyözhetetlen akadálya itt, ezer felé ágazik, hogy rengeteg szigetet alkosson, mert nem tudja lekoptatni a gránitot. Mi Don Khon szigetét vettük célba, a fuvarozó maffia itt is müködik, mi fehérek nem utazhatunk a helyiekkel egy csónakban, am 20 e/fö, de kettönknek 60 e, persze ha már 4-en lennénk akkor 80 e, vártunk egy órát de nem jött több turist, megnéztük a helyi piacot, hatalmas pontyok, amúrok, harcsák, meg amiket nem ismerek, aztán kiperkáltuk a töbszörös árat és át a szigetre. 

Nagyon szép vidék, a folyó nem tudja, hogy mit kezdjen magával, össze-vissza folyik, mindenhol szigetek, sziklák, vagy csak úgy nönek a bokrok a vizben. A déli sziget a nyugisabb, itt akartunk szállást keresni, eszméletlenül elvannak szállva az árak, kétszer körbejártuk a falut mire beláttuk hogy kénytelenk vagyuk 70^e-et kiadni, egy átlagos bungalóért, igaz most a Mekong fölött ülök a teraszon. Èszaki szigeten olcsobb, de az inkább a fiatalok partizos helye, és a hidpénz 20 e naponta, a látnivalókmeg délen vannk, igy ugyanaz az ár.

Elsétáltunk a legközelebbi Mekong vizeséshez, kb 10m a szintkülömbség, probál küzdeni a viz a sziklákkal, csiszolgatja, mély kanyont vályt, nagy élmény. Reggelit az elözö esti etteremben fogyasztottuk, van itt egy nagyon kedves 10 év környéki kislány, aki a fönökasszony (csak ö beszél angolt,, meg tud olvasni Laoul) adtunk neki Thájföldröl hozott filctol készletet, meg füzetet. Biciglit béreltünk, elöször átkerekeztünk az északi szigetre, nem bántuk meg, hogy nem ott száltunk meg, majd a délin a másik vizesést néztük meg. Ez még durvább mint a Ny-i oldali, most kis viz van, mégis ezerfelöl folyik a viz össze, hogy lezúduljon a kanyonba, kb 10 m-el kisseb a viz mint az essös évszakban, lehet sétálni a mederben, szép türkiz szinü a Mekong, mindenütt eszkábált halcsapdák, banbuszvarsák. Elgurultunk a déli pontig, a Franciák a kolonia idöknem probálkoztak itt egy átrakodó álomással hogy inne vasuton szálitották a cuccot kb 10km-t északra, aztán megint hajo Kina fele, de látszik hogy nem nagyon fecceltek sok energiát a propjokbe (ha németek lettek volna, már komplett zsiliprendszer lenne itt) Itt lehet csonakkal az édesvizi Delfineket megnézni, kicsit szkeptikusak voltunk, mert a motor zavarja az állatokat (nagyon profin csináják, lassn közelitenek, majd kikapcsoljak) de mégis befizettümk rá. 60 e egy csonak, épp jött egy Swájci újságiró akivel osztoztunk az áron, ö egy érdekes nöci volt, mi már vagy a 20.-ik delfint láttuk ö még egyet sem, két helyi kisérölye volt akiket folyamatosan csicskáztatott, egy szót nem beszélt Laosziul, mikor hozzánk szolt akkor se nézett ránk, de ugy gondolta ö a legfontosabb személy itt, nem tudom milyen utikönyvet irhat, (frencia, szerencsére nem ismerjük) de sok köze a valosághoz nem lehet.Egy orás volt a delfinles, nagyon sokat láttunk, néha csak 15-20 m-re töllünk, volt hogy párban usztak, nem gondoltam, hogy az édesvizi delfin is 2-3m hosszú. Visszakerekeztünk a szállásra, az éttermes kislány rajzolt nekünk szép cicákat, kicsit angoloztunk vele és leszerveztük a honapi utunkat a Wat-phou hoz.