Guten Rutsch und ein gesundes neues Jahr

wünschen wir Euch allen! Boldog új évet!
wir feiern in Viang Vieng, 6 Stunden vor Eurer Zeit.
Fotos und more details coming soon...

Sabai dii aus Laos!

Um Euch alle ein bisschen neidisch zu machen: Hier sitze ich am 23. Dezember und schreibe, und das ist auf jeden Fall bisher der beste Platz mit free wifi!


Mittlerweile sind wir in Laos angekommen, aber zunächst zurück nach Thailand, nach Chiang Rai: dort haben wir im AKHA-Riverhouse geschlafen, die Akha sind ein Bergvolk und eine Minderheit in Nordthailand, ursprünglich kamen sie aus Tibet, über die Mongolei und China nach Laos und Nordthailand. Dieses Guesthouse wurde von den Akhas allein bewirtschaftet und 10% des Gewinns gehen direkt in ihre Schule. Dann haben sie noch das Akha-Hillhouse auf 1500 m Höhe in den Bergen, in einem ihrer Dörfer, wo man auch übernachten konnte.

Dorthin sind wir die nächsten 2 Tage gefahren, mit einem Pickup in unwegsames Gelände in die Berge, fernab von Zivilisation und Moderne. Bis auf das Wetter mit 15 Grad war das echt ein tolles Erlebnis, abends Lagerfeuer mit uns falangs (die Langnasen) und den Akha Kinder, Müttern, Männern, die Akha-Mädchen haben wunderschön ihre Lieder gesungen,

Thailändisch (zum Glück ist laotisch sehr ähnlich...) zählen lernen mit Atyu

Számton thai-ul Átyu-val

um uns herum der Dschungel und ein wunderschöner (es gibt ja so viele, aber der war echt einer der schönsten...) Wasserfall.

Ach und vor der Abfahrt ist mir ein Typ aufgefallen, dessen Gesicht mit so bekannt vorkam, von der Schulzeit, außerdem hatte er ein T-Shirt mir ungarischem Schriftzug an, ich hab ihn gefragt, ob er zufällig auf´m DFG war, und tatsächlich, wir waren in Freiburg auf der gleichen Schule, er war 2 Klassen über mir und ist ´95 nach Paris gegangen, außerdem hat sich rausgestellt, daß er ungarischer Rumäne ist und so konnte Csongor endlich mal wieder ungarisch quatschen...:) was für Zufälle es gibt!

Am Sonntag sind wir an den Mekong gefahren, das Goldene Dreieck bzw. das "richtige" Dreiländereck zwischen Myanmar, Laos und Thailand besichtigt, in Chiang Saen am Mekong übernachtet, dort bauen sie abends an den Ufern des Mekong ihre Essensstände und Sitzmöglichkeiten auf, tolle Atmosphäre, nur leider war das Essen so scharf, daß es gar keinen Spaß mehr gemacht hat...:(

ich sitze in Thailand, auf der anderen Seite des Flusses Grenzposten von Myanmar (Birma)  -  hátúl a Burmai határátkelö

Am nächsten Tag dann weiter nach Chiang Khong, unser Grenzübergang, mit dem songtaew, also Taxi-Pickup, Rekord mit 20 Leuten an Bord und für die 50 km haben wir ca. 2 Stunden gebraucht, der Fahrer ist zwischendurch paarmal umgedreht, um noch Leute, die wir verpasst hatten, doch noch mitzunehmen... gute Probe für Csongors Nerven:)

In Chiang Khong Checkout aus Thailand, "Fähre" über den Mekong, das heißt eins von den vielen Longtailbooten die am Ufer rumdümpeln, Checkin in Laos und willkommen in Houay Xai! Die Zimmer sind hier billiger (im Durchschnitt 5 Euro zu zweit für bessere Qualität als in Thailand), Beerlao und Zigaretten auch, das Essen ist bisschen teurer aber endlich nicht mehr so scharf!
 
Drüben ist Laos!

A túloldalon már Laosz!!!!

                                Hmmm, lecker essen in Laos!
                                Laoszban is nagyon finom:)

Wir hatten uns schon vorher dafür entschieden, was alle hier machen: Cruising the Mekong, mit Slowboat in 2 Tagen von Houay Xai nach Luang Phrabang, der zum Weltkulturerbe gehörenden Tempelstadt, mit Übernachtung in Pakbeng. Nur hatten wir leider nicht bedacht, daß im Moment wegen Weihnachten und Neujahr tatsächlich Hochsaison ist und wahnsinnig viele Touristen vor Ort, die für diese zwei Tage den gleichen Weg haben wie wir: so war das Boot total überfüllt, wir hatten noch das Glück, daß sogar die Laoten eingesehen haben, daß sie für so viele Leute ein zweites Boot nehmen müssen, trotzdem, ziemlich unbequeme Reise, viele nervige Leute, viele, von denen man auch noch versteht, welchen Mist sie von sich geben...

Aber der Mekong hat uns dennoch belohnt, die Aussicht vorne vom Boot, die Landschaft und auch die Aussicht von der Übernachtungsstadt Pakbeng, an steilen Ufern des Mekong gelegen, wilder (jetzt nach Ende der Regenzeit mit relativ tiefem Wasserstand schon etwas gebändigter) Fluss, das war schon toll. Am zweiten Tag betrug die Fahrtzeit 8 Stunden, wieder durch tollte Landschaft, aber am Ende einfach kein Bock mehr, und eigentlich hätte ein Tag auch gereicht.

               Aussicht von unserer Unterkunft in Pakbeng (kílátás a szállásról Pakbeng-ban)


Jetzt sind wir in Luang Phrabang, Mönch- und Tempelstadt, und auch diese Stadt wegen der Hochsaison überfüllt von Touristen, anscheinend denken die Laoten, das Geschäft läuft besser, wenn sie und überall mit Mary Christmas, bescheuert geschmückten Plastikweihnachtsbäumen und Weihnachtsmannmützen-tragenden Kellner an das Frohe Fest erinnern. Das alles wirkt so absurd und Weihnachtsstimmung kommt trotzdem nicht auf.

Der Markt von Luang Phrabang ist allerdings vor allem in den frühen Morgenstunden sehr außergewöhnlich: hier kriegt man Bambusratten, Schlangen, die frisch ausgenommen werden, Eichhörnchen, dicke fette Kröten... guten Appetit!

Morgen fliehen wir weiter Richtung Norden, dort soll es noch ursprünglicher, weniger touristisch und abenteuerlicher sein.


Euch wünschen wir auf jeden Fall ein schönes Weihnachtsfest, weiß wird es laut der Wettervorhersage ja fast überall werden...:)

Sook dii (viel Glück)! Anna

Mekong és Laosz

Reggel lezögykölödtünk a hegyröl, és gyorsan felszáltunk egy Chiang Saen-be tartó buszra, 2 óra  muva már a Mekong partján kerestünk szállást, itt kicsit lassab folyásu, széles kényelmes folyó.
Innen 8 kilométerre van az Arany-háromszög, Burma, Laosz és Thájföld hármas határa, régebben az opiumteresztök fellegvára.

A határ a Mekong és egy mellékfolyásának a találkozás, a túl oldalon Burmában épitettek egy hatalmas kaszinot, és persze a Laosziak sem akarnak lemaradni ezért ök most épitenek egy kétszer akkorát, a játékosok meg thaiföldröl mennek.Szép a kilátás, ettünk egy jot és közben megfigyeltük, hogy a töllünk 20 m-re levö határátkelö Burma és Thaiföld között hogyan müködik. Össze-visza mentek a csonakok, valakinek kelett utlevelet mutatni, valakinek nem.aztán elmentünk az opium muzeumba. Fel lehet hajozni innen Kinába is 1 nap alatt, ezt megjegyezzük, lehet majd erre megyünk hazafele. 

Este a folyoparton pakolnak ki az árusok, most belefutottunk olyan csipös dolgokba, hogy sajnos nem tudtuk megenni. 

Hétfön reggel megprobálkoztunk buszt nézni Chiang Khong-ba, de sajnos csak a gyüjtötaxis maffia kinálata van. 100Bat az 50 km-re nem olcso, és vagy 1 orát kelett várni mire megfelelö számu utas lett, azt hiszem ennyi emberrel még nem utaztam ilyen kis autoban, Tolyota PickUp-ban votunk a csúcsidöszaban 17-en a platon és 3-an a fülkében. Megtettünk kb 10 km-ert mikor leszáltak 6-an azt hittük mostmár kényelmes lesz, a sofför visszafordult 6 km-et és elhozta még a haverjáat egy rizsmüvelö géppel, ezekután már csak 2-er fordult vissza az ut során, igy röpke 2,5 óra alatt le is zavartuk azt az 50 km-t. Elsétáltunk a határra, fogtunk egy csonakot 40 Bat/fö és átcsorogtunk Laosz-ba, a határörö éppen ebédeltek, igy senkinek nem volt kedve ellenörizni az utleveleket, a helyieket ez nem zavarja, ök simán mennek, de mi azért vártunk fél orát hogy valaki elöjöjjön és belenyomja a pecsétet. Laosz egészen más mint Thai, ezt már az elsö pillanatban érezni lehet, vannak túrista felhajtók, de nem olyan nyomolúsak, sokkal kevesebb forgalom, az emberek nem olyan rohanosak, találtunk szobát közvetlenül a határnál 50 000 Kip (5€), tiszta, rendezett. Elindultuk felfedezni a megyeszékhelyet, ami egy magyar átlagos falunak felel meg. Árakat sehova nem irnak probálkoznak minnél többet kihoztni a turistákból, akikböl van böven, futoszalagon jönnek Chiang Mai-bol minibuszokkal, át Houay Xai-ba, hogy innen hajoval 2 np alatt lejussanak Luang Prabang-ba. A Laoszi étel nekünk még jobban izlik mint a Thai, sajnos itt azért drágább egy jo vacsora ketönknek 4-6 €, viszont legalább a sör olcsobb (1€) Mi is vettünk jegyet a hajora 220 ezer a hivatalos ár, mit utolag megtudtuk, mi 2 €-val többet fizettünk, de legalább a transport benne volt.

Reggel kezdödött a nagy Mekong hajotura, elöször megprobálnak minnél több embert bezsufolni a hajoba, kb 80 személyes, ide akartak 200-unkat berakni, szerencsére sikerült azokat föllázadtatnunk, akinek már a földön sem volt helye, igy lett egy második hajo is. Itt még kemény szocializmus van, ezért aki a tüz közelében van, az lopja az államot két marékkal, a jegyünk csak 100 ezerröl szól a féltávig, a hátuljára rá van irva a végcél is. 

A hajók kb 30 m hosszuak 3 m szélesek, elöl a kapitány, középen a motor jo nagy ricsajjal, kiszuperált buszüllések, jo közel lerakva egymáshoz hogy minél többet be tudjanak zsúfolni, és nincsenek lerögzitve, sajnos kicsit méllyen vannak ezért pont nem lehet kilátni ha ülünk. Van egy kis orr része a hajonak 2m, odda mentünk ki napozni, meg nagy élmény ott hasani pár centire a viztöl,miközben rafftingolun a sziklák közt, ezen a szakaszon a Mekong átvált igazi hegyi folyóvá, néha több száz méter széles sekély gyors folyásu, másutt meg 10-15 –re szükül, rengeteg szikával, zugoval. Sötétedésre érkeztünk meg Pakbeng-be ahol egy nagyon szép kilátással megáldott családi pecoban aluttunk 60000-ért, sokan foglaltak elöre mert rábeszélték öket hogy ilyen sok turistánál nem lesz helyük 150000-ért. Itt még finomabbat ettünk, grillezett csüngöhasú malac oldalas, ragacsos rizzsel,  piritott zöltségekkel (40E) Másnap megint probáltak sok embert bezsufolni egy halyóba, ennek már busz üllései sem voltak, hanem sima keskeny fa pad, elöre örültünk a 8 órás útnak, szerencsere fél órával hamarabb indultunk, amit igen hamar ledolgoztunk amikor közel 1 órát vesztegeltünk egy 3 házas falunál ahol még 10-en nagy csomagokkal felszáltak

.A vége tényleg szenvedés volt, mindenki probált kicsit kényeesen ülni, de nem volt egyszerü, 5-re érkeztünk Luan Praban-ba ahol kicsit komplikált volt a megfelelö ár-érték arányú szállást kiválasztani.

Vendégségben Akha-falván

Délelött megnéztük Chiang Rait-t, máramit lehet egy ilyen kis városban nézegetni, a watt-ok ugyan olyanok, piacozás már unalmas kicsit. Elmentük a hagyi népek muzeumába, itt sok érdekesség volt a kissebségek mindennapjairól meg az opiumtermesztésröl. Kibuszoztunk a fehér Watt-hoz, ami megér egy utat, hófehér falak csicsák tükrökkel, belüröl meg lárszó betonfelület:))





Délután felmentünk az Akha faluba, egy öreg Pick Up platóján a rizses zsákon, olyan kaptatokon hogy 1-ben alig akart felmászni az auto, beton út csak az neccesebb szakaszokon van, a maradékon hatalmas gödrök. Anna kiszúrt egy srácot akit szerinte ismer Freiburg-ból, én meg látom, hogy magyar felirat van a poloján, kiderült valóban egy iskolába jártak 15 éve és Erdélyi származásu a Péter igy beszél magyarul is. Kicsi a világ:))

Az Akhak Tibetböl vándoroltak el 140 éve,szerintem valami rokonságban vannak velünk magyarokkal, a népzenéjük igen hasonlo, és az egyik srácot Atyú-nak hivják, ami igen közel van szerintem az atyá-hoz. Ez a szállo amit üzemeltetnek 2006-ben Thajföldi turizmusdijjat kapott, egyszerü fa meg bambuszházak 250 Bathtért már van szoba, a nyereség felét aziskolájuknak adják.
A falu a többi hegyi faluval szembe tiszta, nem látni szemetet. Este a tábortüz körül ültünk mi 3-an magyar-németek 2 amerikai, kanadai, osztrák és angol meg fojamatosan jöttek az Akhak,gyerekek felnöttek ismerkedni. Kinálgattak cshilis zöldborsóizü fadarabbal, gitároztak énekeltek nagyon szépen, és nem az az eröltetett dolog volt tényleg i is érdekeltük öket. Közben söröztünk beszélgettünk ki merre megy, jött, sokkakal fogunk Laos-ban talákozni!

Reggeli után ementük a szomszédos vizeséshez, nagyon durva, van vagy 200m melette kis ösvény, csak sajnos 15 fok van igy a fürdözést hanyagoltuk, utána elindultunk a helyiek szerint pofonegyszerü ösvényen a szomszéd falu irányába, hogy a 2 napja megismert thármálforráshou menjünk.
Csak 4-5ször tévedtünk el  dzsungelben, de a táj az fantasztikus volt, na meg a hegyoldal meredek, 2 óra gyalogl´s után jol esett a fürdö, meg a nagy kajálás, utánna meg fájt, hogy vissza kelett kapaszkodnunk1500-m magasra, mázlinkra leintettem egy öreg bácsit aki elvitt minket a járhato ut végéig (egyharmad)
Most meg itt ülök a verandán és a globalizácionak köszönhetöen netezek az Akha faluban a hegyekban.

Hegyeken vizeken át Ching Rai-ba

Reggel felültünk egy buszra  Chang Dao felé, a 75 kb komoly 35 Bat-ba kerül, vagy 30 éves patyolattiszta felporirozott busz, a személyzet egy megszálott sofför, aki nagy biztonsággal száguldozik, egy vicces jegykezelö, és egy fiatal fiucska aki le föl ugrál és pillanatok alatt pakolja ki-be a csomagokat. Egy barlang volt amai cél ami még 5 km-re volt a föuttol, gyüjtötaxi sehol, csak egy szem motorostaxi, aki horroráron válata volna a fuvart, ezért inkább béreltünk egy motort. Pechemre errefele már nem divat az automata, ezért életebe elöször vezettem váltos motort, a kiscsaj háromszor is megkérdezte hogy menni fog-e. Utána még fölpattant Anna is mögém meg a két nagy hátizsák, mintha igazi Thájok lennénk ugy néztünk ki, csak kicsit problémáim voltak egyböl hegynek felfele elindulni, legalább pár jo pillanatot szereztünk a falusiaknak. Tham Chiang Dao-ban a LonelyPlanet által agyondicsért Malee´s Nature Lvers-t választottuk 350 bat-ért, ha valaki erre jár semmi estre sem, nagyon brátságtalonk, egy kis lyuk a szoba, kértünk törölközöt (20 Bat) Wc papir 10 bat! Elmentük a csepköbarlangba, ez megéri a pénzét. Abaligeti gyerekként sokat logtunk a barlangban, ami n´llunk a nagy terem, az itt a járat, hatalmas csepkövekkel, pár Butha szoborral, vannak mellékjáratai is ahol nincs világitás ide is bekukucskáltunk, elég félelmetes volt a kis lámpákkal. Amugy az egész falu igen furcsa volt, ilyen barátságtalan emberekkel még nem találkoztunk, igaz ök nem is Thájok, hanem kis hegyi törzsek leszármazotjai de akkor is furcsa.
Szerdán buszoztunk tovább Fang-ba ahol a közelben egy forrovizü forrás van, közben átketünk a hegyen a Mekkong vizválasztóján. Itt is hasonloan indult a föútról valo letérés,az emberek errefelé már a legalapvetöbb angol szavakat sem értik, nekem meg 3 szavas a thai nyelvkincsem igy nem olyan egyszerü a kérdezgetés, csak motoros taxi 100 bat/fö, de ez a hely nagyot üt.

Thermál megszálottak vagyunk, és itt a réten gözölög fel a forrás, néha kis gejzirekkel, vannak privát fürdöházak mert a thájok igen szégyenlösek, igy a közös fürdöben összesen 6-an voltunk, kellemes a viz sajnos igen visszahütötték kb 38 fokra, pedig ahol feltör ott még tojást föznek benne. Szerencsére visszafele sikerült stoppolnunk, majd gyüjtötaxival elmentünk Tha Ton-ba itt találtunk nagyon szép szobát 300-ért egy folyo partján nagyn jo étteremmel, kirándultunk egyet a szomszédos hegyen, pazar kilátás, 2 k-re vagyunk a Burmai (Myammar) határtol, oda most nem majd kb 2 honap mulva megyünk.

Majd leszerveztünk holnapra egy hajot Chiang Rai-ba.
A menetrendszeri délben indul 350 bat a jegy, mi társoltunk egy Belga párral, meg egy Californiai lánnyal igy 2000-ért kaptunk egy hajot ami levisz minket a 100 km-es uton. az LP erröl az irja, hogy nem éri meg, mi meg azt mondjuk, hogy nagyon is. Gyönyörü táj, elöször egy völgyben lassan folyik, szigeteket, uszadékfákat kerülgetve, majd szük völgy kis zugokkal, sziklákkal, ezután meg kiszéesedik es igazi folyó lesz sok vizibivajjal, halászokkal kavicsbányászok gyüjtik fémkosárral a követ a csonakjukba.
Hihetetlen, hogy milyen biztos kézzel kezeli a nagy sodrásban a kb 7 m-es hajot centikkel a sziklák melett, a zugók elött kicsit középre kell csusznunk, hogy stabilabb legyen, csak egyszer zuztunk át egy zátonyon.

Ùtközben megáltunk egy hegyi falunál egy másik forró forrásnál, ahol valójában forrt a viz amikor feltört, itt is lehetett fürdeni kb 40 fokos viz, lábfürdö kb 42 fokos. Délután érkeztünk meg Chiang Rai-ba, egy AkhaRiver nevü szálláson vagyunk 250 batért szép szoba, melletünk vizibivajok dagonyáznak. Az Akha-k egy hegyi kissebség ök üzemeltetik ezt a szálást, nagyon kedvesek, holnap valöszinüleg megyünk a hegyekbe ott is van egy vendégházuk 1500 m magasan.


Csiang Rai-ban is találtunk nagyon finomat az éjszakai piacon:

Der Nacht-Essensmarkt von Chiang Rai: lecker, billig, und so sieht er aus:)

Chiang Mai – Chiang Dao – Fang – Thaton – Chiang Rai

Nach den ersten Tagen ungezügelten (Fr)Essens hat mich mein Verdauungssystem zunächst mit Durchfall, dann mit Übel- und Appetitlosigkeit und schließlich mit solchen Schmerzen, die mir das Stehen fast unmöglich machten, belohnt. Nach ein paar Tagen Enthaltsamkeit trat die ersehnte Besserung ein und ich erlerne nun die Kunst des maßvollen Genießens (zumindest was das Essen angeht:))!

In Chiang Mai war unser Hotel, was ich schon erwähnt habe, echt verdammt angenehm, auf jeden Fall weiterzuempfehlen, das SK House II! Von dort sind wir mit dem Bus nach Chiang Dao, vom Lonely Planet super angekündigt mit der Sehenswürdigkeit Tham Chiang Dao, einer Tropfsteinhöhe, die wirklich verdammt schön war, aber der Ort und die empfohlenen Unterkünfte waren extrem überteuert, bei Malee´s Nature Lovers Bungalow haben wir für ein winziges Zimmer mit gemeinsamen Duschen/Toiletten 350 Baht gezahlt, als ich nach Handtüchern fragte, wollten sie dafür noch mal 20 extra haben, und auch Klopapier gab´s nur für 10 Baht extra. Dazu noch sehr unfreundliche Leute und insgesamt hing über dieser Stadt irgendwie eine sehr komische, unangenehme Stimmung. Zu der Höhle und der Unterkunft zu kommen war auch nicht gerade einfach, 5 km außerhalb der Stadt und weit und breit kein Pickup-Taxi in Sicht bzw. auch extrem teuer. Also haben wir uns ein Moped geliehen und können jetzt schon richtig thailändisch Moped fahren, daß heißt das Ding total überladen, mit uns und unseren beiden Rucksäcken in einer Tour (leider haben wir niemanden gefunden, der unterwegs noch ein Foto von uns macht...)
Mit dem nächsten Tag wurden wir dann wieder belohnt und ausgesöhnt, zunächst nach Fang und zu den heißen Quellen, die ca.10 km vom Ort entfernt liegen, dorthin mit dem Motorradtaxi für jeweils 100 Baht, und die heißen Quellen waren wirklich schön gelegen, zwar nicht so viele Bäder, aber angenehmes Wasser in einem friedlichen, schön angelegten Park am Fuße der Berge. Jetzt sind wir auch schon ganz schön weit im Norden, hier werden die Berge immer höher, aber sie sind grün und wild und damit wunderschön... Vom Bad zurück nach Fang konnten wir zum Glück trampen und weiter ging´s mit dem Pickup-Taxi nach Thaton, ein kleiner Ort am Mae Nam Kok, stromaufwärts sind es 2 km bis Myanmar und stromabwärts mündet er irgendwann in den Mekong (auf dem Bild ist stromaufwärts nach links). 

Hier ist tolle Landschaft , eine super Unterkunft, das Garden Home für 300 Baht das Zimmer inklusive Handtücher, Klopapier, Trinkwasser und netten Betreibern, und ein sehr leckeres Restaurant direkt am Fluss. Für morgen haben wir schon mit noch zwei Belgiern und einem Californian girl ein Boot gechartert nach Chiang Rai, es gibt auch ein öffentliches Boot, kostet 350 Baht pro Person, braucht mindestens vier Personen und fährt 1 x am Tag um 12.30 Uhr, wenn man privat eins mietet kostet das 2000 Baht egal für wie viele, mit dem kann man dann anhalten wo und wie lange man will (gibt morgen wieder heiße Quellen am Fluß auf dem Weg 
nach Chiang Rai) und das Beste ist, dass wir alle in der gleichen Unterkunft wohnen und morgen um 10 von unserem Privatsteg abgeholt werden... 

Das war die Bootsfahrt, ca. 100 km in 4,5 Stunden, und e war echt ein Traum, durch tolle Landschaft, der Fluss war ganz schön schnell und wir hatten richtig ein bisschen Rafting zwischendurch:), die heißen Quellen waren auch gut und die Fahrt hat sich auf jeden Fall gelohnt!

Viele Grüße und bis bald!

Ko Chang - Chanthaburi - Ayutthaya - Chiang Mai

Der Abschied wurde uns auf jeden Fall leicht gemacht:

 und unser Flugzeug ist zum Glück auch geflogen trotz des vielen Schnees, mit 2 Stunden Verspätung aber wenigstens fliegen wir!










In Bangkok am Flughafen wollten wir eigentlich direkt nach Pattaya fahren, von dort am nächsten Tag nach Ko Chang,  haben uns dann aber hinreißen lassen, einen Minibus direkt nach Ko Chang am Flughafen zu buchen, gleich mit Unterkunft: ein Bungalow direkt am Strand... die Fahrt war auch sehr angenehm aber die Fähre um 6 war schon voll und die nächste Fähre um 7 hatte Motorschaden sodaß wir ziemlich viel Zeit verloren haben und erst um halb 9 in unserem Hotel angekommen sind, nach einer schlaflosen Nacht im Fugzeug beide total fertig und voller Vorfreude auf schönes leckeres thailändisches Essen. Nur leider war unser Hotel, was wir am Flughafen gebucht haben völlig einsam an einem privaten Strand, weit und breit keine thailändischen Stände in Sicht und so blieb uns nichts anderes übrig als im Hotelrestaurant völlig überteuert europäisches Essen zu essen, was dann natürlich auch zum ersten Streit führte, immerhin hatten wir seit 30 Stunden nicht geschlafen und uns auf was anderes gefreut...

Dafür wurden wir am nächsten morgen mit dieser traumhaften Aussicht belohnt: 

Kilátás a bungalow-ból

haben noch das Frühstück mitgenommen am Traumstrand unter Palmen, kristallklares türkises Meer, so wie man sich das vorstellt, baden und dann mit dem Pickup-Taxi ins nächste Dorf, billige Unterkunft nach unseren Vorstellungen (6 Euro und wir die einzigen Weißen, nicht diese Pauschal-Touristen, die abends in Thailand  Burger essen...), Mofa gemietet und damit die Insel abgefahren, Traumstrände, ja wirklich, weißer Sand, die Kokuspalmen wiegen sich im Wind und warmes hellblaues Meer. Ko Chang, die Elefanteninsel im Südosten Thailands ist die größte Insel einer dortigen Inselgruppe die den Mu Ko Chang Marine National Park bilden und die zweitgrößte Insel Thailands nach Phuket. Im Inneren der Insel ist dichter unberührter Regenwald mit traumhaften Wasserfällen von denen einige leicht zu erreichen sind und in deren Becken man wunderbar baden kann (dank des Geburtstags des Königs am 05. Dezember war der Eintritt auch noch frei:)) und die Westküste ist gesäumt von schönen Stränden, die allerdings mittlerweile schon völlig zugebaut sind und damit auch eine hohe Zahl an Touristen anziehen.

                                          Frühstück am Strand - Reggeli a strandon

Am Montag, 6.12. haben wir noch eine Schorcheltour mit einem alten Fischerboot zu den umliegenden Inseln gemacht, Abholung vom Guesthouse, Essen, Trinken und Schnorchelausrüstung für 12,5 Euro (500 Baht) inklusive. Dienstag, 7.12. verlassen wir Ko Chang Richtung Festland, über Trat nach Chanthaburi. In Trat gibt es ein gelbes Kräuteröl, daß eine Oma dort nach uralter Tradition und geheimem Rezept zubereitet, die Reiseführer schreiben, wer das nicht kauft, war nicht wirklich in Trat, zum Glück gab´s das auch am Busbahnhof, es soll gegen alles helfen, zum einreiben oder inhalieren, und tatsächlich: es hilft. Ich hatte nämlich die ersten Tage eine wunderschöne Sonnenallergie bekommen, sehr geil, ich war echt begeistert, aber das Öl wirkt wirklich Wunder und meine Haut ist wieder OK!

In Chanthaburi waren wir dann wirklich die einzigen Weißen, die Stadt ist berühmt für seine Edelsteinhändler, der Edelsteinmarkt ist allerdings immer von Freitag-Sonntag, wir waren am Dienstag da und so war nicht viel los und die Stadt nicht so außerordentlich reizvoll, daß wir bis zum nächsten Wochenende dort bleiben wollten:) so haben wir uns schön die Bäuche auf den tollen Märkten vollgehauen:

Nächster Tag (08.12) mit Bus nach Bangkok und weiter mit dem Zug nach Ayutthaya, das ist die ehemalige Königshauptstadt Thailands 70 km nördlich von Bangkok mit vielen Tempelruinen, die sind übriggeblieben nachdem die Birmesen 1767 die Stadt zerstört bzw. geplündert haben. Die alten Tempel sind aber wunderschön und lassen die alten Pracht noch sehr gut erahnen:

Und das Beste ist, daß man in Ayutthaya Fahrräder mieten kann und damit durch die Stadt und Parks und Ruinen radelt... und noch einmal vielen Dank an den König, anlässlich seines Geburtstages waren bis zum 09.12. alle Tempel eintrittsfrei zu besichtigen:) so haben wir eigentlich fast umsonst gelebt: Unterkunft die ertse Nacht 160 Baht (4 Euro) und zweite Nacht 200 Baht (5 Euro) hehehe
 

In Ayutthaya gab es auch den bisher besten Essensmarkt ca. 1 km lang voller Köstlich- und Unmöglichkeiten ich könnte hier eigentlich die ganze Zeit fressen, Mango mit Klebreis, Nudln, Reis, Gemüse Fische in allen denkbaren Variationen, Tofu und noch mehr Obst und Fisch und was weiß ich... ein Schlaraffenland!!!



Am Donnerstag sind wir dann mit dem Nachtzug nach Chiang Mai, der kulturellen Hauptstadt im Norden Thailands gefahren, leider waren die Liegewagen schon Tage vorher ausgebucht und wir hatten nur Sitzplätze und auch keinen Essenswagen im Zug, wenigstens haben sie Decken ausgeteilt, denn in den Zügen weiß man, warum man Pullover und Jacke eingepackt hat: wenn draußen die Durchschnittstemperatur zwischen 28-33 Grad tags und nachts liegt, stellen sie die Klimaanlage in Zügen und Bussen auf höchtsens 16 Grad, sodaß selbst die Thais frieren, warum nur?!

In Chiang Mai haben wir uns mal ein bisschen Luxus gegönnt für 10 Euro das Zimmer, riesengroß, der Ventilator reicht, denn abends wird es hier angenehm kühl und auch tagsüber sind die Temperaturen mit ca. 26 Grad sehr angenehm, Pool und wireless Internet, sodaß endlich wie versprochen die ersten Seiten unseres Reisetagebuches fertig werden!

Hier bleiben wir 2-3 Tage (die mittlerweile auch schon um sind:)), morgen geht es weiter in den Norden, die Berge, Dschungel, Bergvölker, Trekking! Yeahyeah... viel Grüße und macht es gut!

Ayuttaya-Chiang Mai

Maradtunk még egy napot Ayuttayaban, béreltünk bicigliket, mert a romok egy kb Pécsnyi területen vannak szanaszéjjel. Köszönjük a királynak, hogy születésnapjára megajándékzott minket ismét ingyen belépökkel. A templomok elképesztöek, igy romosan még jobban tetszenek mint az épek, negyon jól megfigyelhetö hogyan épitették öket, szinte csak kisméretü téglát használtak, ezekböl készültek a hatalmas Butha szobrok is, majd nagyon ügyes mesterek kivkolták az elefánt, butha, kakas stb formákat. Biciklizni a városban elöször kicsit veszélyesnak tünik, de ha felveszed a ritmust, és elég rámanös vagy a keresztezödésekben jol lehet haladni, este megint az éjszakai piacon kötöttünk ki, közel egy km-en keresztül csak ételkészitö müvészek, nem lehet betelni a zabálással, mai menü: egy utánfutó megpakolva izzo parázzsal, ezek fölött forognak a nyársba húzott halak, finom ropogosra grillezve,hozzá vagy 15 külömbözö zöldség, csipös ésmézes szosszal, majd egy tofu csipös szosszal, különbözö banánlevélbe töltött ismeretlen zseléállagu valamik, ragacsos rizs mangóval. Estére átköltöztünk másik szállásra, mert tegnap éjjel kicsit kényelmetlen volt az ágy amikor mocorgott, mert a deszkapadlo alatt éppen egy rocckbanda koncertezett.
Pénteken megintcsak bicajbérlés és a maradék romok megtakintés volt a program, jót massziroztattunk az utcai sátrass masszörnél, malyd a szokásos ételutcán lebzseltünk, ztán lassan elindultunk az éjszki vonthoz. sajnos a fekvöhelyes vonatra már 2 npj sem vot helyjegy, azt hittük az ülös kocsi is jo lesz, csak 3 vagonból állt, nincs ételkocsija, és kicsit tulzásba viszik a légkondi haszna´latát, kb 15 fok a kocsiban, kint 30, mindenki kabát puloverben, én kénytelen voltam a ha´lzsákomat nyakig behúzni hogy ne fázzak, a lábnak semmi hely, igy kinszenvedés volt az éjszaka, reggelre csak egy órás késéssel megérkeztünk az északi fövárosba Chiang Mai-ba.
Itt egyébként 2553-as évet irnak, de felvátva használják a mi idöszámitásunkkal, igy elég érdekes mikor az egyik romnál ki van irva, hogy az 1900-as évben épült, a prospektuson meg 1400-as év szerepel:)
Az úton knéztünk szállást, és mikor leszállunk a vonatról az egyik felhajtó pont ennek a szállásnak (SK-Hause, 400Bat) a prospaktusát lobogtatja, ingyen transferrel.  szállás ujj épitésü, nagy szép tágas szobákkal, nagyon csöndes környéken, ingyenes net, olcso étel, ital, mosoda, igy maradunk is 3 napot. A belváros igen kellemes, rendeteg watt, sok kis ház, szük utcák, nem nagy forgalom, viszont rengeteg turista.
Szombaton bejártuk  belvárost, megnéztünk vagy 15 templomot 30 butát, elmentünk a nöi börtönbe, ahol a nemsokára szabadulo rabok massziroznak, nagyon kedvesek, és az egyik legjobb masszást kaptam itt. Van a börtönnek még étterme, és ajándékkészitö részlege is, majd este az éjszakai piac, kajálással nézelöddésel. Hétvégén ellepik a várost a környezö hegyekböl a kézmüvesek, szebbnél-szebb textiliákka, fábol készült mindenséggel és ezüst ékszerekkel, azt terveztük, hogy bevásárolun, és hazapostázzuk, de a közel 100 €-os csomagár lebeszélt róla.

Vasárnap elmentük az állatkertbe, hatalmas területen fekszik, fölleg madár fronton alakitanak nagyot, de van fehér tigrisük is, nekem a Berini Tirgárten a kedvencem, de ez sem marad le meltte. Este a vasárnapi piac a belvárosban nagyon ütös, hasonlo  a szombtihoz csak még igényesebb, és a fözös nénik ismét nagyot alkottak. Egy kb 70 éves mami mozsárba pakolt csilit, paradicsomot mindenféle csirát, salátákat, limont, magokat meg sokmindent amit nem ismerek ezt összezúzta, és valami eszmeletlen finom egyveleg lett hozzá mézbe mártott grillezett hús, sült rizstészta.
Még nem eszünk olyan csipösen mint a tháj-ok, de szerintem magyar mércével igen csipös, de ez igy finom.
Ma reggel béreltünk motort, és elindultunk a környezö hegyekbe, az út elejeigencsak turistás, kigyófarm, extrémsport, gokart, benéztünk egy orhide farmba, hatalmas növényekkel zép látvány, majd tovább robogtunkegy vizeséshez, ami 10 kisebb vizesés, kb 3-4 km tura a patak melet, fölött, jol kiépitett ösvényen a dzyungelben. Van még elefánt farm is, ahova nem menteünk, mert nem tudjuk eldönteni, hogy támogassuk e ezt a féle turizmust. Az elefánt vadállat, csak nincs már szegénynek elég élettere, viszonylag jol bánnak velük, nagy helyen tartják öket, a turisták zabáltattják öket ezerrel, de akkor sem muszáj a hátukon utaznunk. Amugy 61 éves korukban nyugdijba mennek az ormányosok, és szabadon engedik öket. Kb 70 km egy kör a hegy körül, a késöbbiekben már nem is láttunk más turistát, jol kiépitett uton motoroztunk hatalmas fák között, a végén még bementünk egyfaluba, ahol bútorokat keszitenek, nagyon szép massziv kivitelben az europai ár tizedéjért.

Csongi: 10.12.11.

Utazásunk Ázsiában

Régóta tervezzük, hogy egyszer nekiindulunk a világnak, és úgyutazunk, hogy nem vagyunk idöhöz kötve, kb egy éve lett konkrét út és idö kitüzve. Ezt a blogot az föleg az ismerösöknek szánjuk akiket érdekli hogy mi van velünk merre járunk, nekünk is jo lesz a késöbbiekben emlékezet frissitönek, és a lehendö utazoknak is érdekes lehet aktuális infokkal! A magyar helyesirássomért elnézést kérek, kis mentség hogy egy nagyon kis géper haszálok német billentyüzettel, de akkor is sokknak biztos fejni fog a feje a hibáktól!

2010 december 2.-án indultunk Annaval útunkra, hogy meddig maradunk, malyd meglátjuk. Az elgondot utvonal, Thaijföld, Laos, Kambodzsa, Vietbnám, Malajzia, Burma, Indonézia, Kina, Monglia, Oroszország, Kazahsztán, Üzbegisztán, Azerbajdzsán Törökország, aztán majd ki tudja, rugalmasak vagyunk,ahol szép ott tovább maradunk, ahol nem látnak szivesen minket oda mi sem megyünk.
Berinben  minusz 8 fok, szakad a ho amikor elindultunk a reptérre, hamar kiderült hogy 75 percet késik a start, miböl több mint2 óra lett, Air Berlinnel repültünk, BerlinBangkokk útvonalon. Meglepöen jo szinvonalu volt a kiszolgálás a gépen, azt hittem az Air Berlin a fapados szint felett van kicsivel, ehez képest szuper vacsora reggeli, extra adag bor, szemfedö stb. Csak a 10 órás út volt kicsit sok, fölleg hogy aludni semmit nem tudtam. Thai vizumunk már volt igy viszonylag gyorsan átjutottunk az ellenörzésen, Bangkokban már korábban megnéztünk minden érdekest igy nem akartunk bemenni a városba, Pathaja vagy Trath volt kinézve ahol végre lefeküdhetnénk, na a reptér alsó szintjén találtunk nagyon jo áron fuvart Ko Chang-ra (egy közkedvelt sziget) ami amúgy is az uticél lett volna, hogy az elmúlt idöszak stresseit kicsit kipihenjük mielött belevágunk az igazi utazásnak. 300 Bhat (kb 8€) komppal, közvetlen minibusz nem rossz ár (közel 360 km) igy meggyöztük magunkat, hogy akkor legalább már ma megérkezünk a szigetre. Igen de kb este 9 –kor 25 óra utazás után nincs nagy kedvünk szállást vadászni ezért elfogattuk az 1000Bhat-os bungallo ajánlatot is, arra sajnos csak késöbb jöttünk rá hogy ez egy resortban van, és nagyon nem szeretjük az ilyen elzárt nyugatias üdülökompleszumokat. A busz szinte rögtön indult, szerencsére nem volt tele igy a lábaimnak is volt hely, a sofför nagyon tólta neki, de sajnos igy is kb 3 perc hiányában lekéstük a kompot, 1 óra várakozás, majd fel a lélekvesztönek sem nevezhetö ösrégi tákolmányra, vagy 20 perc szerencsétlenkedés után skerült a megfeneklett teknöt leszedniük a rámpáról, de csak nam haladtunk olyan gyorsan a sziget fele, szerintem az egyik motorja bedöglött mert igancsak egyoldalra huzott, malyd motor kikapcs és a kapitány böszen kormányzott visszfele, néha  megprobákozott a másik motorral is de akkor meg  elment az áram, ez ismétlödött kb 5 percenként, nem tudom mennyi ideig hajokázhattunk, kb 5 km távot ugy 2 óra alatt tettük meg. Még fél ora buszozás a Siam Bay Resortig, ahol sajnos azt kaptuk amit vártunk, hatalmas üdülökomplex, minden tip-topp nem egy igaz Thaiföld, már arra sem volt erönk, hogy a szomszéd faluig valahogy elvergödjünk, ezért a szálloda éttermében ettünk egy szintén nem igazi Thájfödit, majd végre alvás lett volna ha az öböl túlldalán lévö Disco is akarta volna, igy inkább egy szenvedés lett.
Másnap reggeli után gyorsan koccoltunk innen és a következö faluban kerestünk valami szállást, 300 Bhat-ért hamar talátunk, tiszta hatalmas kényelmes ágyal, majd motort béreltünk (150/nap) és irány a sziget. Ko Chang a 2-ik lgnagyobb sziget Thaiföldön nem messze a Kabodzsai határtól, csak a sziget partja lakott a belseje dzsungel és nemzeti park, viszonylag nagy szép hegyekkel, gyönyörü homokos tengerpart, nem annyira beépitett mint Ko Samui ahol 2 éve jártunk. Le mentünk a déli végére ahonnan hajok mennek a környezö szigetekhez ami szintén nemzeti park és itt lehet uszkálni, pipázni. Lerendeztünk egy turát hétföre (600 Bht, étel, ital, felszereléssel) majd ejtöztünk a parton és bámultuk a tengert. Este talátunk egy helyet amhol saját magunknak fözhetünk az asztalunkná, ezt már probáltuk korábban is, isteni.Egy edégy tele forró parázzsal, ezen egy fedö szerüség minek a szélén van hely a levest fözni,  ebbe mindnféle zöldség, tofu meg garnélla került, a közepén meg pácolt husok sülnek. Vagy 2 órán keresztül ügyködtönm, és megállapitottuk hogy Thai kaját is nagyon jól el tudjuk késziteni, fölleg ha tudnán is hogy mit fözünk!
Ma dec 5.-én van a királynak a 83.-ik születésnapja, egy könyvbe lehetett beirnunk a nevünket gratuláco gyanánt, cserébe ingyen engettek be egy csodaszép vizeséshez, vagy 20 m magasról zúdúl le a viz, alatta nagy medence ahl lehet uszkáni, feltünöen sok Thai is bemerészkedett a vizbe. Maj meglátogattunk még pár hasnlóan gyönyörü strandot és csak pihentünk.
Nem tudtunk aludni a melegtöl (meg Anna már 7-korlefeküdt) ezér éjfél tájban kimentünk a faluba kicsit sétáltunk volna, de sok látnivalo nincs ezért egy bárban kötöttünk ki, ahol  egy sör kiséretében megettük  a halakkal az elhalt börszöveteinket a lábunkról. Egy akváriumban több száz 3-4 cm-es hal és ha berakod a lábad rökktön rástartortalnak és csipegetik a bört. Utána még eljátszottunk mindenféle dologgal a pultoslányokkal, nagyon jol csinálják, nem tolakodoak, de foglalkoztatnak hogy még többet igyál.  Sör egyébként kifejezetten drága (70 bat) a többi dologhoz képest. Furcsa hogy itt vagy a tengerparton, van vgy 30 fokés este 6-kór már tök sötét van, a parton semmi érdekes, aresortok sajnos rátelepültek a faluban sak bazár, meg bárok, a bungiban höség, ezért kicsit hosszúnak tünik az éjszaka.

Hétfön reggel jöttértünk a Pick-up aminek a platójára padok vannak épitve és vitt minket akikötöbe, régi halászhajóval pöfögtünk le kb 2orán keresztül gyönyörü szigetek közt, majd jöhetett a schnoicherezés, nem vlt annyi hal mint a Semelain-szigeteknél, de viszonylag sok korall (még élök is) rengeteg alkarnyi vizikukac emberfejnyi kagylók stb. Kb 20-an lehettünk a hajon, de rajtunk kivül a töbiek nem nagyon mentek 10 m-nél messzebre, igy szerencsére a matrózaink szinte csk velünk foglalkoztak, uszkáltunk velük, mutogatták az érdekes dolgokat. Ngyon jót föztak közben, vagy 3-szor adtak gyümölcsöt, meg késöbb még grillezett polipis volt uzsonárra, 3 hejen kötöttünk ki, du 4 fele értünk vissza. Le a kalappal megintcsak a thai szervezés elött minden nagyon tuti volt és ezér a napi programért 600 bhat (15€) nagyn j0.
Kedden reggel aztán elindúltunk a szigetröl, elöször gyüjtötaxival fel a kompig, hajó és taxival Thrat buszállmás ahol isteni levest ettünk egy mami bicikis kifözdéjében. Olyan mint régebn volt nállunk a fagyis bicikli csk itt a puttonyban forro leves van, ebbe belemártja kb 10 másodpercre a zöldségeket meg a rízstésztát, szel hozzá kis tufut, csirkemellet és ész is a leves. Találtunk a helyi öregnéni büvös mindentgyógyitó olajából, ez kellet mert Annát kiütötte vaami, és igencsak zavarja, hogy pöttyös az alkarja, meg az arca. Na és a csodaolaj persze használt, pillanatok alatt elmúlt, gyorsan vettünk még egy üvegcsével mondván hsszú az út. Ezután ebuszoztunk Chanthaburi-ba ami DK-Àzsia drágakö kereskedö központja sajnos csk péntek szo, vas-napp bizniszelnek, a többi nap kipihenik a nagy munkát. Igy mi ebböl nem skat láttun csak a lehuzott kirakatokat. Rajtunk kivül este láttunk még 2 fehér embert ebben a Pécs nagyságu városban, negyon kedvesek voltak a helyiek, az éjszakai piac itt is szuper, rengeteget eszünk, nem lehet betelni ezekkel az izekkel, meg néha csak jo nézni ahogy elkészitik az ételeket.

Van itt a vársban egy nagyobb keresztény populácó, a frenciák bukása után jöttek ár Kambodzsából, elmentünk megnézni a katedrálist, viszonylag nagy templom, és egy felvnulába csöppedtünk, valószinü Mária napot ünnepeltehhek,mjd végig autozták a várost!
Szerdán elbuszoztukBangkokkba, majd gyorsan magavasút, metró kombinácioval már a vasútállomáson voltunk, és zötyögtünk Ayutthaya fele. Ezért a 70 km-ért komoly 15 bat-t kértek (90 Ft), a thai vasut hasnlit a MÀV-ra, ugyanugy késik, lassu, elavult csak kicsit tisztább az ulések nem kiszaggatottak, és müködik a wc. Ayutthaya volt Siam fövárosa 1400-17-as évekig, amig  a Burmaik le nem rombolták.

Az akkori világnak az egyik legekápráztatobb városa volt, hatalmas Angkro-Watt-al vetekedö templom komplexumával. Én azt hittem, hogy néhány templom alaprajzot látunk majd 1-2 m-es romokkal, ehez képest hatalmas visznylag jo állapotban megmaradt épületek, rendezett parkokkban, sok vizzel. Az éjszakai piac itt is nagyon jo, viszonylag kevés a falong, azok is normálisabbak, szobát már 160-200 Bat-ért lehet kapni.